Eight - Game Over or New Game

Minden cuccomat össze pakoltam, még véletlenül se akartam ebbe a szobába vissza kerülni. Soha, semmikor. Elindultam a halba, majd megcéloztam a pultot. Kells értetlenül nézett rám, mire próbáltam minden magyarázkodást elkerülve csak szimplán elhagyni a szállodát.

- Hova mész ? - kérdezte, s kikerekedett szemekkel nézte a bőröndjeimet.

- Szeretnék egy taxit, és kijelentkeznék! - válaszoltam monoton hangon, vissza fojtva a sírást.

- Mi van veled ? - kérdezte, majd vissza akasztotta a kulcsot, amit a pultra helyeztem.

- Elég volt Kells, egy lelki roncs vagyok, mindenen sírva fakadok. Változtatni szeretnék, új életet kezdeni egy szebb helyen, ott ahol senki sem ismer. Nem követnek emberek, nem néznek rám furcsán. Minden ami a múltamat jelenti, itt van. Most van az a pont hogy a múltamat lezárom. - Kell álla a padlót súrolta, de még is egyetértően bólogatott.

- S most akkor mit fogsz csinálni ? Mármint értem, hogy elmész ... De még is hova ?

- Nem tudom, de csak két napra kell meghúznom magam. Utána repülőre ülök és egy másik kontinensre megyek.

- Ausztrália ?

- Igen.

- Sok szerencsét.- kijött a pult mögül, majd szorosan megölelt. Pont erre volt szükségem, hogy végre valaki nem irányítani akar, hanem csak simán elfogadja a helyzetem, és mellettem áll.
Nem mertem Ashtonékhoz menni, valami túlságosan is eltaszított onnan. Így kerestem egy kisebb motelt ahol kevés pénzért, remélhetőleg nem valami csótánytanyát kapok. Nem akartam semmit kipakolni, csak a szükséges dolgokat, így előkészítettem a ruhámat amiben repülőre szállok, s a további időben pedig maradok mackó nadrágban, s hosszú pólóban. Szerencsémre volt nálam pár könyv aminek neki eshettem, így leültem az ágyra majd belemerültem a végtelen boldogság történetébe.


Eltelt a két nap. Én pedig itt állok a repülőtéren, s várom , hogy végre messze lehessek innen. Nagyon messze. Feladtam a táskám, és megkaptam a jegyem. Leültem egy bőrfelületű székre, majd vártam hogy bemondják a gépem. Előhalásztam a táskából a telefonom, majd két nap után újra bekapcsoltam. Rengeteg nem fogadott hívás, és annál is több üzenet. Jobb esetben örülnék neki, hogy legalább érdeklem őket, de most inkább undorodom tőle. Nem kell a pátyolgatás, a sajnálat és a többi.
- Szia, kerestél...- szóltam bele a telefonba, teljesen nyugodt hanggal.
- Normális vagy ? - ordított, mire én elhúztam a telefont a fülemtől.
- Ne ordíts velem...- szóltam rá. -Kérlek.
- Hol vagy ? - Tom a lehetségesnél is jobban kiakadt.
- Lassan Ausztráliában...- magyaráztam egy nagy sóhaj kíséretében.
- Minek ? - nevetett fel kínosan.
- Mert elég volt.
- Miből? Hogy segíteni szeretnék, esetleg, hogy törődünk veled ?
- Nem. Abból, hogy Ti csak irányítani akartok.
- Azt szeretnék ha jó lenne neked... ha minden olyan lenne mint régen.
- Nem akarok úgy élni ahogy régen... az a múlt
- Anne...
-Tom, kérlek! Majd hívlak.- letettem a telefont, majd letöröltem egy kósza könnycseppet az arcomról.


Az utazási idő hamar eltelt, aminek kivételes most nagyon örültem. Leszálltam a gépről, besétáltam a terminálba, majd a csomagom után kezdtem kutatni. Kézhez fogva a cuccom, elindultam taxit keresni, de hogy mi volt a végcél azt még magam se tudtam.
- Anne Clever ? - jött egy hang mögülem . Meglepődötten hátra fordultam és egy barna hajú , bajuszos, 30 év körüli férfi állt velem szemben.
- Igen.- válaszoltam, mire a férfi kivette a kezeim közül a bőröndöt és elindult. Megilletődve lépkedtem utána, hirtelen azt hittem , hogy elakarja vinni a táskám, de mikor egy taxi hátuljába vágta rá jöttem, hogy nem egy rablóval állok szemben. Beültem az autóba, majd bekötöttem magam. A férfi gyújtást adott a kocsira, majd elindult. Kértem , hogy ha lehet egy szállodához vigyen de válaszra se méltatott.
Mikor egy kertvárosi negyedbe értünk, homlok ráncolva pillantottam egyik házról a másikra. Egy hófehér kerítéses, krém színűre festett családi ház előtt állt meg. Kiszálltam majd kérdőre akartam volna vonni de már a csomagomat is a járdára helyezte. Vissza ült, s elhajtott. Nagyokat pislogva figyeltem az elhajtó sárga járművet, és a lehető legjobban össze voltam zavarodva.
- Anne? - jött mögülem egy bársonyos női hang. Megfordultam, mire egy szőke hajú hölggyel találtam szembe magam.
- Anna Marie vagyok, Ashton édesanyja...- nyújtotta a kezét egy kedves mosoly társaságában. Elfogadtam a kéz nyújtást, de még mindig le voltam egy kicsit sokkolódva.
- Gyere be !- indult meg, az ajtó felé én pedig követtem a bőröndömet magam után húzva.

A nappaliban ültünk, aminek málna illata volt. Fogalmam sincs hogyan csinálta, de nagyon kellemes volt. A krém színű helyiségben, sötétebb színű bútorzat uralkodott. A karamella bútorokon családi képek, könyvek, tárgyak voltak. Hatalmas tévé, és egy kávézó asztal is helyet kapott. Az ablakokon kellemesen áradt be a fény és a hűs szellő. Ausztráliában tél volt, de ennek egy csepp jelét se észleltem.
- Miért hozott ide a taxi ? - bukott ki belőlem hirtelen, mire Anna Marie félre nyelte a teát, és őrült köhögésbe kezdett. Megszeppenve vártam, hogy magához térjen, majd sűrű elnézéseket kérve inkább félre tette az italát.
- Jason egy régi barátunk... és azt hittem Ashton szólt. -magyarázkodott.
- Igazság szerint azt se tudja , hogy itt vagyok. Vagy is eddig azt hittem.
- Sajnos, ebben akkor már én sem tudok segíteni. Nekem annyit mondott, hogy a napokban fogsz érkezni.
- Nem tud egy kiadó lakást valahol a városban ? - tereltem a témát, mire Ashton anyukája meglepődött.
- Hát nem itt fogsz lakni ?
- Nem.- ráztam a fejem, és kínosan felnevettem. - Ezt volt az egyik kikötésem, hogy ha már ide jövök, akkor legalább had állhassak a saját lábamon.
- Értem. Hát tulajdon képen a szomszédban él egy hölgy, özvegy. - újra kézhez vette az teát. - Egy hatalmas házban él, teljesen egyedül.
- Nem szeretnék senki terhére lenni, egy ilyen szituációban.
- Dehogy, hallgass végig. - élnézést kérve bólintottam, majd előrébb csúsztam a fotelben. - May néni próbálta már kiadni az egyik szobát, de senki nem jelentkezett. - kicsit ijedt arc kifejezésemet látván tovább mesélt. - May néni egy ideig nagyon bezárkózott, ez pontosan fél éve volt, amikor is meghalt a férje. Azóta pedig csak kivételes emberekkel beszél.
- Kivételes emberekkel beszél ? - ismételtem meg.
- Mondjuk úgy, hogy néma ...nem beszél.
- Azt hiszem ezt kihagyom. Elnézést.
- Kérlek Anne, te tudnál neki segíteni... hátha.
- Nem tudom, igazából önálló életet szeretnék, nem pedig problémákat.
- Ezt ne vedd problémának.
- Tudom, nem illik. De akkor is.
- Gyere át velem, csak nézd meg. Ha nem tetszik eljövünk.
- Egy próbát meg ér . - sóhajtottam.

-----------------------------

Helló Mindenki!

Eltudom képzelni, mennyire utálhatok most, a rengeteg késés és a többi. De kérlek nézzétek el nekem. 
Perpillanat épp költözködés kellős közepén állunk, és az elmúlt hetekben a szüleimmel folyamatosan veszekedtünk.- bár gondolom ez mindenkinél megesik. 
Szóval kérlek legyetek türelemmel, remélhetőleg ez a káosz hamar lemegy.
Addig is itt a CSOPORT ahol képeket, videókat és egyéb érdektelen dolgokat osztok meg :D

KÖSZÖNÖM SZÉPEN A KOMMENTEKET ÉS PIPÁKAT! S AZ ÖSSZES OLVASÓMAT IMÁDOM ♥

T,xx 

Seven - Memorise in the stars

Sziasztok!

Nagyon örülök annak hogy már 35-en vagyunk! Köszönöm ♥ Visszont a kommentelés és a pipálás, nem a ti műfajotok.. igazam van?:) Kérlek, legalább egy kis véleményt gépeljetek nekem... itt vagy  a CSOPORTBAN ! Szint úgy a csopiban már többen is értesültek róla, hogy a blogot nem szeretném sokáig vinni... maximum 20, de nem hiszem hogy annál több lenne... kevesebb lehetséges. Előre is köszönök, mindent♥

-------------------------------------------------------

Zene 

Próbáltam a legkisebb zaj nélkül elhagyni a szobát. Felöltöztem, majd elindultam az ajtó felé. Ahogy kiléptem már éreztem, hogy rossz döntést hozok, de ez lesz mindkettőnknek a legjobb. Én új életet kezdhetek, ő pedig koncentrálhat a karrierjére. Még vissza pillantottam, majd végleges menekülésre bírtam a lábaimat. Halkan hajtottam be magam után az ajtót, de megtorpantam. 

Mély rekedtes hang szólalt fel :

-Hova mész?

-Csak sétálok egyet.- válaszoltam vissza halkan, de a hangom elcsuklott a fojtogató sírástól.

-Siess vissza, kérlek.- Harry ne csináld, most ne. Gyorsan csuktam be az ajtót, felsóhajtottam majd elindultam a lift felé. Hajnal lehetett így senki nem mászkált a folyosókon, és még az aulában is csak az éjszakai portással, Terry-vel futottam össze.

***

Hármat kopogtam, majd vártam a csodát. Kisírt szemekkel, kócos hajjal, és egy hosszú póló, melegítő kombóval álldogáltam az ajtó előtt.

-Anne?- ásított egyet, majd beletúrt zöld hajába.

-Szia.- szorosan hozzá bújtam ami meglepte, de vissza ölelt. A reggeli kómás Michael nem egy gyors vonat, ezt el kell fogadnom.

-Mit keresel itt?- kérdezte majd beinvitált a nappaliba.

-Lezártam a régi életem, és készen állok az újra.-ledőltem a kanapéra, majd felhúztam a lábam.

-Oké...

-Tudom reggel van.- sóhaj ismét.

-Jah... bocsi.- vakargatta a homlokát. -  Egy kicsit később talán megértem a szitut, de most egy erős kávéra van szükségem. - bólogattam.

-Sajnálom, hogy felkeltettelek.

-Jah, ne sajnáld. Így legalább nem késünk el az interjúról.

-Interjú?

-Aham.

-Azt hittem ma szabadok vagytok...

-Jah, csak 2 óra lesz, nyugi. Utána a tied vagyok.- elnevettem magam.

-Bolond vagy.

-Mondták már.- felállt, majd elindult a konyha felé.

-Segítek.- pattantam fel, majd kibotorkáltam én is.

-Kell két tejes kávé, egy fekete, és egy kakaó.- miközben beszélt körbe nézett, mintha csak keresne valamit.

-Itt a fekete...- húzta a szó végét, majd elém tett egy fekete bögrét, rajta piros gitárokkal.

-Egy tejeskávé...- pingvines bögre landolt előttem. - És egy kakaó...- pónis bögre, nem boncolom tovább.

-Maradt még egy tejeskávé, aminek gondolom ez lesz a helye.- emeltem fel egy bögrét amire hatalmas zöld betűkkel rá volt írva hogy "Calum".

-Jah.- ásított.

-Most komolyan, olyan vagy mint egy apuka. Akinek van két fia, meg egy lánya?!- emeltem fel nevetve az "Én kicsi Pónim" szereplőivel ellátott, rózsaszín óriás bögrét.

-Mondjuk.- nevetett ő is.

Mindent meg csináltunk, és még én is kaptam egy saját készítésű fahéjas, csokis kávét. Ez volt Mikey specialitása, így nem tudtam neki nemet mondani. Leültünk a pulthoz, majd elszürcsölgettük a forró italokat.

Beszélgettünk a turnéról, a jövőbeli koncertekről, fotózásokról, és a költözésről. Az utóbbiról csak egy biztosat tudtam mondani - " Csak akkor megyek, ha külön házam lesz, és saját munkám! Nem fogok rajtatok élősködni".

Michael hiába próbált rá beszélni az össze költözésre, kiálltam a döntésem mellett, és ezt láttam a legjobbnak. Lassacskán felkeltek a többiek is, majd mindenki leült mellénk iszogatni.

-Királyok vagytok!- jelentette ki álmosan, de még is boldogan Ash majd beleivott a kakaójába.

-Mikeynak már dicsértem a bögréd, de neked is el kell mondanom... Nagyon csinos kis darab.- nevettem.

-Ugye? Tőle kaptam.- dicsekedett akár egy kisgyerek, Michael pedig a fejét rázva állt fel majd betette a mosogatóba az üres bögrét.

-Megyek felöltözöm.- ecsetelte, s el is tűnt a helyiségből.

-Reméljük ma hamarabb végez, mint délután kettő.- motyogta Cal, de mindenki hallotta így nevetni kezdtünk, ismét.

-Amúgy nem is kérdeztem még... hogy hogy itt vagy?- Luke kék szeme csillogott a kíváncsiságtól.

-Izé.- válaszoltam hirtelen azt ami legelőször eszembe jutott.- Van egy jó hírem.- a furcsa arc kifejezések azt taglalták , hogy folytatnom kell.

-Költözhetünk.- Ashton volt az első akire rá néztem, akartam látni az arcát ahogy eljut az információ az agyáig.

-De miért?- nyögte ki egyből.

-Ezt akartad nem?- válaszoltam durván.

-Igen... De azt hittem...

-Tudom, hogy elmondtad neki... És csak hogy tudd...- nyeltem egy nagyot. - Tegnap este lefeküdtem vele, most meg itt ülök, szóval nem tudom mi volt a terved, de van egy olyan érzésem, hogy nem vált be.- egy kicsit haragudtam rá, mert elmondta Harrynek, hogy költözködünk és azt is tudom, ő küldte hozzám... leakart beszélni róla, de fogalmam sincs miért.

Ashton zavart volt, s ideges. Lecsapta a bögrét a pultra majd felállt, felment az emeletre, hangos zaj követte minden lépését.

-Felhúztad.- jelentette ki Cal.

-Nem kell beleszólnod.- Luke óvatosan tapogatózót Calumnál, bár csak remélni tudtam, hogy miattunk nem esnek egymásnak.

-Nem érdekel... Kezd lassan ő is olyan lenni mint Harry, és ez nagyon zavar. Nem akarom, hogy ismét mások irányítsák az életem, felnőtt vagyok.

***

Dél körül a fiúk elindultak az interjúra, engem pedig "kidobtak" a szállodánál. Ashton-nal nem beszéltünk, se nálunk, se az autóban. Kell egy kis idő, hogy leülepedjen ez a dolog köztünk.

Felfelé menete a liftben csak arra tudtam gondolni, hogy mi várhat ha belépek az ajtón. Remélem, hogy Harry elment mivel nem akarok vele találkozni már... se most, se jövőben. Az ajtó elé érve még elmormogtam egy imát, hogy csak azért se legyen itt, majd lassan lenyomtam a kilincset.

Belépve halálos csend fogadott, ami egy részemet megnyugtatta. Belépve a hálóba, bevetett ágy, tisztaság, és egy hatalmas vörös rózsacsokor fogadott.

-Istenem.- kaptam a szám elé a kezem, majd közelebb léptem a csokor felé. -Harry kérlek, ne.- motyogtam, majd felvettem a cédulát az asztalkáról.

" Drágám,

Sajnálom, hogy reggel már nem találkoztunk, de remélem az este ismét velem leszel. 

Egy kis csokrot küldök neked, csak ezzel is megmutatva mennyire szeretlek!

Ölel és csókol

Harry, xx" 

Mély levegőt vettem, az agyam egyre jobban ellent mondott mindennek. A szemeimet elöntötte a könny, de ez mást volt... inkább hasonlított párára. A fülem sípolni kezdett, a fejem pedig elnehezedni. 

-Mi történik?- gondoltam, majd járásra bírva zsibbadt tagjaimat, elindultam a fürdő felé. Ledobáltam a ruháimat és a jég hideg víz alá álltam. Kis idő kellett míg vissza tért minden a rendes kerékvágásba, majd ezt követően kiszálltam a zuhanyzóból, egy törülközőt csavartam magam köré, megtámaszkodtam a pulton és fáradtan, előre bámulva sajnáltam a magam előtt látott lelki roncsot.

Six - Ez volt a kezdet, de ez lett a vég is / +18

Hi My Little Beautifull Amazing Readers ♥

Jó ideje nem volt már rész, amiért elnézéseteket kérem, de most egy olyan részt hoztam nektek amire érdemes volt várni. Az egyik, sőt az egyetlen kedvenc Írónőm írta nekem ezt a részt, amiért nagyon hálás vagyok innen is (♥).

A rész +18 szóval mindenki saját felelősségre olvassa.  

ui: a lapalján megtaláljátok e fantasztikus írónő összes blogját, amit mindenkinek érdemes olvasni ♥

------------------------------------

Csók vad volt. Testem egyre jobban felhevült, ahogyan a csók is egyre mélyebb lett. Kezei derekamon pihentek, a vékony anyag alatt, ami takarta testem. Nyelve szinte régi ismerősként fogadta enyémet, s úgy becézgette mintha attól félne, hirtelen meggondolom magam, s elmenekülök édes érintései alól. Persze ez meg sem fordult a fejemben. Csak is a pillanatnak, csak is Neki éltem. Ott, akkor. Lejjebb vezette kezeit, s fenekemen állapodott meg. Finoman belemarkolt, amibe beleremegtem. Ajkai közé nyöszörögtem, ami egy apró mosolyt csalt csodásan ízletes ajkaira, ám mondhatni utána kaptam. Nyelvünk újra találkozott, s forró táncot járt egypárként. Hatalmas tenyereit combjaimra vezette, én pedig már gépiesen emelkedtem meg, s zártam lábaim közé csípőjét. Határozott, hosszú léptekkel igyekezett a háló felé, aminek ajtaját erőteljesen berúgta. Ám következő tette már érzékibb volt. Lefektetett az ágyra, de számtól még mindig nem szakadt el. Kezei már a pólóm alatt voltak, amit könnyed mozdulattal húzott le rólam. Elmosolyodott, amikor is végignézett a csipkés darabba bújtatott testemen.

 Mellkasom gyorsan emelkedett, s süllyedt, amikor ajkait nyelvével nedvesítette meg. Izmaim megrándultak, vérem fülemben dübörgött, miközben csodáltam a lábaim között elhelyezkedő srácot.Combomat simogatta, míg ajkai nyakamnak hízelegtek. Fogsorjával karcolta az érzékeny területet, s nyelvével nyugtatta. Apróbb puszikkal is megajándékozott, s így haladt egyre lejjebb a már számára tökéletesen ismert melleimhez. Az őket takaró ruhadarabtól könnyedén szabadított meg, s szentelt egyből minden figyelmét nőiességemnek. Duzzadt ajkai egyik mellem köré zárultak, s nyelvével kezdte el érzéki kínzását. Másikat sem hanyagolta el, azt hosszú ujjai rabságába ejtette, majd miután megelégelte keménységét, ráfújt, utolsó puszival hintette be, és már fordította is figyelmét másik bimbómra.

 Érzelmek kavarogtak bennem. Eszembe jutott, amikor régebben elérte, hogy a nevét nyögdécseljem, míg Ő fáradhatatlanul okozott örömöt nekem. Soha nem voltunk azok a szeretkezős pár, mindig vadak, szenvedéllyel túlfűtöttek voltunk. Vágyainknak, s képzeletünknek sem szabtunk határokat. Felesleges volt. Pontosan tisztában voltunk a másik személy érzékeny területeiről, s hogy hogyan is ébresszünk fel benne egy - egy váratlan, intenzív nyögést.

 Gondolataimból hamar visszatértem, amikor is homlokát enyémének döntötte. Tekintetünk egybe fonódott. Leheletét éreztem ajkaimon. Kezeimet nyaka köré fontam, s hajába túrtam, ám a szemkontaktust nem szakította meg.

 - Biztos, hogy szeretnéd? - hangja fájdalmasan csengett, még is vágyakozást érzékeltem benne

 - Ne hagyj lehetőséget, ellent mondani. - nyögtem fel, s lehúztam magamhoz

 Ajkaink újra egymásba értek egy finom csókban. Hevessége visszatért, és szinte felfalt. Mindent elvett, nem kérdezett. Kegyetlenül kizsákmányolt, amit én oly előszeretettel hagytam is neki.

 Kezeimet csípőjére vezettem, s felfelé gyűrtem a felsőtestét eltakaró inget. Nem szórakoztam gombokkal, egyszerűen megszabadítottam a már jócskán zavaró darabtól. Földön kötött ki, s most rajtam volt a sor, hogy kényeztessem imádott felsőtestét. Csípőjére ültem, ezzel érintve már igen kemény férfiasságát is. Felnyögött az érintkezés miatt. Nyelvemmel húztam egy vastag csíkot nyakán, egészen kulcscsontjáig. Apró puszikkal halmoztam el, s így haladtam végig, egészen hasáig, s V vonaláig. Kockáit is elhalmoztam minden jóval, míg Ő hajamba vezette hosszú ujjait. V vonalát is nedves csíkkal illettem, ami egy jóleső kis nyögést váltott ki belőle.

 Nadrágját tartó övet megrántottam, s kioldottam, amit a gomb aztán pedig a cipzár követett. Nehezen, de megszabadítottam csőfarmerétől, azután pedig magamat is megszabadítottam nadrágomtól, s vissza másztam hozzá. Csípőmmel körkörös mozdulatokat tettem. Kezeim combjain pihentek, míg fejemet háta vetettem, ahogyan élveztem a dörzsölés hatását. Megéreztem ajkait újonnan magamon. Nyakamat kényeztette, míg én folytattam a kínzó mozdulatsorozatot. Csípőm puha bőrét szorította, míg hátra nem vezette hatalmas tenyereit, s fenekemet meg nem markolta. Lassan visszahajoltam hozzá. Szemtől szemben voltunk, leheletünk egybeért, míg mozdulataimat lassabbra vettem. Nyaka köré fontam végtagjaim, s még közelebb férkőztem hozzá. Ajkaink egybe értek, de csók nem csattant el. Nyelvemet lassan nyújtottam ki, és érintettem meg elvált ajkait. Ekkor az a bizonyos cérna elpattant.

 Hirtelen újra az Ő izmost teste fedte enyémet, s a csók, most mocskos smárolássá alakult át. Tépte ajkaim, míg kezét közénk vezette, és dörzsölni kezdett a vékony csipkeanyagon keresztül. Szemhéjaim szorosan hunytam le, s adtam át magam neki. Mindenem az övé volt, s lesz is mindig, és ennek tudata benne tisztán élt. Ahogyan bennem is. Ám egy valamit nem tudott. Ez az éjszaka amolyan búcsú, és számomra is fájdalmas volt ennek gondolata, még is így helyes.

 Következő cselekedete meglepett. Eddigiek folyamán bármennyire is vad, s akaratos, türelmetlen volt, soha nem tett ilyet. Fehérneműmet könnyed mozdulattal tépte ketté, és a maradványait eltüntette kettőnk közül. Ujjaim végigvándoroltak hátán, minden izmát ezáltal éreztem, s véglegesen formás, általam nagyon is imádott fenekén állapodott meg. Belemarkoltam, mi ajkaim között halt el egy nyögése. Bokszere anyaga alá csúsztattam tenyerem, s lejjebb toltam a már számára igen szűk anyagot. Hamar került az is messze tőlünk, így már semmi zavaró tényező nem volt jelen.

 Tekintetünket ismételten egybe kulcsolta, míg erekcióját markolta, s engem, nagyajkaimat simogatta vele. Szemhéjaimat lehunytam, de ezt csak akkor tudatosult bennem, amikor is enyhe puszit hagyott rajta, majd arcomon, nyakamon, állam vonalán, míg ajkaimon nem állapodott meg. Ezzel egy időben vezette belém magát. Mind kettőnkből egy gyönyörteli, megkönnyebbül nyögés szakadt fel. Ujjainkat összekulcsolta fejem mellett, amikor is egy normál tempót vett fel.

 Minden lökése a csúcs felé taszított, s ezzel együtt fel is idézte bennem újra a régi szép emlékeinket. Amikor is először érezhettem magamban, s egyre többször, amíg vége nem szakadt kapcsolatunknak. Teljességet éreztem magamban, csodálatos érzés volt, ahogyan kitöltött, s a kölcsönös örömszerzés is melengette szívemet.

 Hátán húztam végig körmeimet, amiben biztos voltam, hogy nyomot is hagy maga után. Nyakamat szívta, nyalta, kényeztette, miközben ütemesen mozgatta csípőjét, ezzel az őrületbe kergetve engemet. Éhesen kaptam ínycsiklandozó, formás szája után, nyelvemet könyörtelenül nyomtam az övéhez. Egyre hevesebbek lettünk, egyre többet akartunk, s a cél a magasság elérése volt. Nem is kellett sokat várnunk az euforikus érzésre. Hangosan nyögtem fel, nevét kántálva. Lábaim csípőjét körülölelve feszültek meg, míg a magasból a mélybe zuhantam. Alig telhetett el pár pillanat, amikor is megfeszült bennem hím tagja, s öröm nedvével örvendeztetett meg. Puszikkal halmozta el számat, miközben fokozatosan húzódott ki belőlem, s mellém dőlt. Karjaiba zárt, és szorosan ölelt.

 Mellkasán pihentettem arcom, és vártam, hogy mély álomba merülhessen, hogy e csodás éjszaka után újra magára hagyjam, s elmeneküljek.

♥--------------♥

Harry Styles.:
http://fakeorreall0ve.blogspot.hu/ - fanfiction
http://thetattooedguyharrystyles.blogspot.hu/
http://latersbaaby.blogspot.hu/ - Befejezett
http://prisionerl0vee.blogspot.hu/
+18-as rövid történetek.:
http://harryandlouissexualfanfiction.blogspot.hu/
Luke Hemmings.: NEM fanfiction
http://atripthatchangedeverything.blogspot.hu/

Five - A menekülés, néha rossz döntés.

Zene

Az ajtófélfának támaszkodtam és a lift monoton zúgását hallgattam, magam előtt keresztbe fontam a karjaim, és mély levegőket vettem. "Csak most ne ájulj el Ann"- mondogattam magamnak, de ahogy kilépett a liftből mintha elvesztettem volna minden önkontrollomat, a lábaim remegni, a gyomrom fájni, és a szívem hevesen verni kezdet. Göndör haját egy amerikai zászlós kendővel tartotta a helyén, fehér pólója tökéletesen kiemelte a tetoválások sokaságát a karján, egy térdig érő farmert viselt, fehér Converse cipővel.

-Gyere ide.- tárta szét karjait, amit én gondolkodás nélkül fogadtam el. Jó volt az erős karjai között lenni, éreztem a nyugalmat, azt hogy ha mellettem van biztonságban vagyok. Percekig meg se mozdultunk, de kezdett túlságosan is remegni a lábam, így elhúzódva tőle invitáltam be.

-Kérsz valamit inni?- fordultam felé, miközben kitártam a hűtő ajtaját.

-Te mit iszol?- mély hangja bizsergést váltott ki belőlem, túlságosan is kötődtem ehhez a fiúhoz.

-Limonádé?- emeltem ki a kancsót, majd becsuktam a hűtőt.

-Tökéletes, akárcsak te.- bókjától vér szökött az arcomba.

-Ez csak egy sima limonádé.- mosolyogva nyomtam a kezébe a poharat, majd leültem mellé a kanapéra. Belekortyolt, majd elismerően bólintott, én pedig egy mosolyt csaltam elő az arcomon.

Beszélnünk kellene.- komollyá vált az arca, és hirtelen kijelentésétől félrenyeltem. Köhögni kezdtem, de gyorsan helyre rázódtam, majd bólintással jeleztem Harry-nek hogy mondhatja, ha nagyon akarja.

-Igazából a jövőnkről szerettem volna...- kezdte. -De nem tudom hogy te hogy szeretnéd.-idegesen tördelte az ujjait, s folyamatosan a padlót bámulta.

-Mond el amit szeretnél, aztán majd meglátjuk.- halk voltam, s bármennyire is szerettem volna erőt adni neki - akárhogyan- nem tudtam mitévő legyek, hisz féltem az egész szituációtól, főleg hogy tiszta káosz az életem.

-Ashton mesélte hogy Ausztráliába költöztök... ez igaz?

-Felmerült, de semmi komolyról nem beszéltünk még.- sóhaj hagyta el csodás ajkait, és szemeiben rettenetes fájdalom csillogott. Sajnáltam.

-Ha elmész, akkor soha nem fogjuk egymást újra látni.- kezemért nyúlt, majd az ölébe vette és tanulmányozni kezdte.

-Hülyeséget beszélsz.

-Ashton azt szeretné ha veletek mennénk, mindannyian.

-Vicces lenne, főleg mert nekem még fel sem tálalta... mondom csak egy futó ötlet volt.

-De csak gondolj bele, helyre hozhatnánk a dolgokat.

-Harry.- most én sóhajtottam. - Nekünk már nincs közös jövőnk, ilyen téren.- meggondolatlan kijelentés hagyta el a számat, amit ahogy kimondtam meg is bántam. - Vagy is...- kezdtem volna magyarázkodni, de Ő közbe vágott.

-Igazad lehet. Ennek már nincs kiútja...- elengedte a kezem, majd fölállt. -Azt hiszem, mennem kellene.

-Kérlek, maradj.- álltam föl én is. Elindult de kijelentésemre hirtelen megtorpant és vissza fordult, így épp hogy 2cm-re megtudtam tőle állni. Egymás szemébe néztünk, s légzésünk szaporább lett. Mellkasunk összeért ahogy mindketten, szinte már idegesen kapkodtunk az oxigénért. Egyik kezét lassan emelte fel az arcomhoz. Először csak óvatosan végig simított a bőrön, majd megállt. Talán a reakciómat várta, de én megmukkanni sem tudtam. A szám száraz volt, a szívem pedig mint egy gyorsvonat csak zakatolt, a lábaim neme egyszerűséggel kezdtek el zsibbadni. Félelmetes miket vált ki belőlem. Keze arcomon pihent, de meguntam tétlenségét és felvezettem kezem, rátettem kézfejére és óvatosan rászorítottam. Megmozdult de csak pár centit, épp hogy elérte a számat és hüvelyujjával végig simított alsó ajkamon. Megremegtem.

-Nem tudod elképzelni sem, miket váltasz ki belőlem.- suttogta.

-Megakarom tudni.- lehunytam a szemem, ahogy másik karjával közelebb rántott magához, és így minden létező teret ami köztünk volt, egy szempillantás alatt eltüntetett.

Mintha ez lett volna az a bizonyos utolsó csepp a pohárban, hirtelen magához rántott, és keményen megcsókolt. Pont ez a vadság, és keménység ami most kell nekem. Nem akarom hogy egy kis porcelán babának tartsanak, igen is erős ember vagyok.

------------------------------------------

Kedves Olvasók,
Fájdalmas volt nézni hogy senki nem méltatott kommentre - tisztelet a kivételnek. Tudom , hogy hosszú volt a kimaradás, de most már itt a nyár és a részek hetente jelentkeznek :) Remélem feléledtek ti is, mert számítok rátok :)♥

Puszi, Txx

Four - Saját életet akarok

Hello Olvasók. 

Gyülekezünk, gyülekeznünk. És ennek nagyon örülök ♥

Kicsit szenvedtem a résszel, elállt a kezem a billentyűtől, és mindig félre nyomtam :( Remélem azért olvasható :) Várom a komikat ♥

T,xx

-------------------------------------------------------

Anne C.*

Ashton értetlen arc kifejezése még jobban nyomta bennem azt a bizonyos pumpát. Idegesen járkáltam fel és alá, miközben suttogva mormoltam szavakat Ash felé.

-Figyelj, hívd vissza őket, és kérj részletes információt. Mond hogy rég beszéltél velük, és teljesen elfelejtetted az egészet. Kérdezd meg hol vannak, mit kell csinálnod meg ilyenek. Aztán max elmész és kiderül hogy tök jó az egész.- magyarázott.

-Ash, nem vagyok bolond, nincs nekem szükségem erre.- tártam szét a karjaim, majd az arcát fürkésztem. Elhúzta a száját, és vállat rántott. 

-Haza megyek, és utána járok ennek az egésznek.- vázoltam a tervem, majd felkaptam a táskám, igazgattam egyet-kettőt a szoknyámon, majd beléptem a nappaliba.

-Sajnálom, de nekem most mennem kell. Majd még beszélünk.- halvány mosoly jelent meg az arcomon, majd próbáltam minél előbb lelépni. 

Pár hatalmas lépéssel közelítettem meg a bejárati ajtót, majd vissza fordulva még elköszöntem Ash-től.

-Otthon találkozunk.- igen, a szállodai szobát ma már csak szimplán otthonnak nevezem. 

Kiléptem a tavaszi levegőre, amitől egy kicsit jobb kedvem lett. Sietősen léptem le az utolsó lépcső fokról is és megindult a parkon keresztül a szállóhoz. Nem akartam őrültnek tűnni, de nem tudtam a rohanásom normális sétára változtatni. Kénytelen voltam már kocogni, hisz az adrenalin olyan szinten termelődött a testemben, a dühvel együtt hogy arra ha keresnék se lenne kifejezés. 

Türelmetlenül álldogáltam a zebránál és már a másodperceket is óráknak számolva dühöngtem magamban hogy mi az istenért nem lesz ez már zöld. Majd mikor átváltott a jelzés, megkönnyebbült  sóhaj  hagyta el a szám, és szint úgy rohanva a túl oldalra érve kapkodtam a lábaim a vörös bársony szőnyeg felé. Újonnan szerezte be Tom, aminek én még nem jöttem rá a lényegére. De most komolya, télen úgy fog kinézni hogy lehányni nem lenne kedvem, nem hogy végig sétálni rajta. Bár biztos lesz majd egy-két szorgos takarító hölgy, akik súrolják majd a koszt és a sárt a szálak közül. Majd meglátjuk.

-Hello Kells.- köszöntem rohamomban, majd meg se várva a választ siettem a lift felé.

-Héj Ann, várj.- loholt utánam , majd a liftnél utol ért. 

-Bocs Kells, de most nem alkalmas.- vágtam rá majd idegesen nyomkodtam egyre gyorsabban a lift hívó gombját. 

-Mióta lettél ilyen? Nem alkalmas? - nevetett fel.- Milyen szavak ezek.

-Kells.- szóltam rá. 

-Mi a baj? Olyan vagy mint...

-Mint egy elmebeteg? Egy idióta? Pszichológushoz kellene mennem?- vágtam a fejéhez még magam se tudom miért.

-Ha?- ráncolta a homlokát. 

A lift felé fordultam majd idegesen csaptam rá egyet. Rá dőltem a sajgó kezemre és utat engedtem a könnyeimnek. 

-Héj, mivan veled?- Kells a hátamat simogatta, közben pedig próbált lehámozni a lift ajtóról.  

-Szívat az élet. 

-Gyere.- húzott maga után , majd egy kis idő múlva az irodájában találtam magam. Tom csináltatta neki pár hónapja, bár Kells nem igazán használj ki,és feleslegesnek is tartotta bár most szerintem mind a ketten örültünk neki.

-Mesélj.- utasított kedvesen, majd a vezetések telefonon kért a konyháról két teát.

-Kells, nem igazán tudok én se erről semmit.

-Valamin még is felhúztad magad.

-Felhívott egy pszichiáter cég, hogy felkerültem a listára és gratulálnak.

-És?

-Én nem jelentkeztem ilyen helyre, nem szorulok segítségre nem vagyok kattant. 

-Anne.- sóhajtott. -Ne így fogd fel ... mondjuk úgy hogy kiöntheted a lelked, és segítenek legyőzni ezt.

-De nem kell semmit legyőznöm. De várj...- akadtam le egy másodpercre. -Erről te tudtál?

-Miről?

-Kells.-szóltam rá.

-Tom hívta fel őket.

-Mi? De direkt megbeszéltük hogy nem avatkozik bele az életembe.

-Segíteni akar.

-De szóljon inkább.

-Kérlek, értsd meg őt.

-Nem akarom meg érteni.- kiáltottam el magam. -Elegem van abból hogy mindig mások irányítják az életem. Sajátot akarok végre.- kirontottam a szobából, és meg se álltam a szobámig.

Belépve eldobtam a táskám az egyik fotelre, majd lerúgtam a cipőm, és mellé a blézerem is helyet kapott. Végig dőltem az ágyon majd a párnába fúrtam az arcom. Keserves sírásba kezdtem, amit egy idő után a telefonom csörgése szakított félbe. Szipogva néztem körül, de meglepetésemre nem a mobilom volt. 

Az éjjeliszekrényhez nyúltam és levettem a helyéről a vezetékest. 

-Háló?- megtöröltem a szemem, majd próbáltam a hangomra találni. 

-Ha 1 perc alatt ott állok az ajtód előtt, beengedsz?- szólalt meg rekedtes hangján.

-Ez kérdés volt?

-Reméltem hogy ez a válaszod.- elmosolyodtam hangja hallatán, majd letettem és az ajtóhoz siettem. 

Three - Pszichológus

***Anne Clever***

A gyomrom lüktetett, az fejem pedig hasogatott. Nem tudtam ellökni magamtól, holott tudtam nem lenne szabad ezt csinálnunk. Rettentően sok idő volt mire végre helyre jöttem és most vissza esek ugyan abba a gödörbe.

Nem szabad.

Nem lehet.

-Sajnálom.- toltam el magamtól.

-Miért van az hogy én vagyok a balfasz, még is te kérsz mindenért bocsánatot?- halvány mosolyt jelent meg az arcomon, de pillanatok alatt elkomorodtam.

-Nem szabad ezt csinálnunk.

-Miért?

-Mert.

-Jah, hogy te ennyivel lezártad?- sóhajtott, és feszülten lépett el, majd végig futtatta rajtam a tekintetét.

-Nem.- csattantam fel. - Csak tudod nem fogok ugyan abba az árokba vissza zuhanni, ahonnan egyszer már kimásztam.

-Szóval már nem szeretsz? Találtál mást? Ashton-nal boldogabb leszel?! - fájdalmas szavak az ő szájából. Küzdöttem a könnyeimmel, nem lehet hogy megint megbánt.

-Csak ennyire jutottál ez alatt a 3 hónap alatt ? Most komolyan?- kicsit magasabb hangon kezdtem el a mondandóm, és erre sajnos a többiek is felfigyeltek

-Nyugalom.- jött közelebb Niall.

-Nem fogok megnyugodni addig míg Anne nem mondja el mi a francot is akar tőlem, ha Ashton-nal van.- ordibált Harry, és mindenki értetlenül nézett rám. Miért pont rám? Harry az aki idiótán viselkedik.

-Harry.- csattantam fel.- Hagyd ezt abba.- egy könnycsepp gördült ki a szememből.

-Mert? Látod ezt a szót én is ismerem! Minek jöttél ide, miért fájdítod tovább a szívem, ha utána megint eltűnsz pár hónapra?- Harry kikelt önmagából, és rá se ismertem.

-Styles kussolj.- Liam erősen szólt rá Harry-re aki ezzel nem foglalkozva közelebb jött hozzám.

-Menj, örülj magadnak meg Ashton-nak.- hátat fordítva indult volna fölfele, de vissza rántottam a karjánál fogva.

-Miért hiszed azt hogy olyan vagyok mint te?- ezt csak én érthettem és Harry, bár lehet a többiek is rájöttek hogy a Kendal és Harry se veled, se nélküled kapcsolatára gondoltam.

-Fogd vissza magad.- szűrte a fogai között.

-Szeretlek, és szeretni is foglak. Nem járok Ashtonnal, és csak barátság van köztünk. Tudod, ő segített amikor szarban voltam.- mélyen a szemébe néztem, majd otthagytam. Felkaptam a táskám a földről, és kimentem az ajtón. Éreztem ahogy becsapódik mögöttem, majd leültem a lépcső legalsó fokára. Kinyújtottam  a lábaim, majd elbambulva figyeltem ahogy a szél fújja a virágszirmokat az úton.

Miért van az hogy nem tudok evvel a dologgal helyre jönni, hogy nem tudom mi is legyen. Nem tudok túl lépni Harry, hisz az életem egy  részét boldogan éltem vele - tudtom szerint- de most meg olyan mint egy kaktusz.

-Jól vagy?- egy ismerős hang szólalt föl mögöttem, majd helyett foglalt mellettem.

-Ha azt mondom jól, egyedül hagysz?

-Nem.

-Akkor azt hiszem megyek.

-Anne.

-Harry, nem. Nem  kell bocsánatot kérned, megértelek. Bár nem tudom miért vagy mindig mindenért kiadva, de biztos hogy megtalálod a megoldást. Majd a többiek segítenek.- felálltam majd indulni készültem.

-Kérlek. Maradj. - idegesen hajába túrt, ami ugyan úgy esett vissza. - Tudom, egy idióta vagyok, sőt nem lehet szavakba önteni hogy mekkora egy tuskó voltam, vagyok, és sajnos leszek is. De kérlek, maradj itt velünk. Beszélgessünk mintha nem történt volna semmi, nevessünk mintha nem lenne holnap és nem fájna semmi . Ha itt vagy nem érzem azt hogy kitépték a szívem a helyéről.- csillogtak a szemei, majd egy kósza könnycsepp gurult le az arcán. Nálam is elszakadt a cérna.

- Nyálasan romantikus voltál.- szorosan fontam körbe a nyakát, majd a lélegzetet is kiszorítva belőle öleltem magamhoz.

-Látod, olyan vagyok mint egy szivacs, csak sírok és csöpögök a romantikától.- elnevettem magam. Puszit nyomtam az arcára, mire lesütötte a szemeit.

-Nehéz lesz ezt kibírnom.- sóhajtott.

-Remélem, tudod hogy ezt meg kell beszélnünk majd?!- mély levegőt vettem, nem akartam erről már soha beszélni, de ki kell sakkoznunk Harryvel, hogy még is mi legyen a kapcsolatunkkal.

A csöndet telefonom rezgése zavarta meg, amit hirtelen kapartam elő a táskámból és a fülemhez emelve. Harry bólintott egyet, majd bement.

-Háló?- szólaltam meg.

-Jó napot kívánok. Anne Clever?

-Igen, én vagyok.

-Alisa Morgen vagyok. Szeretném önnel közölni hogy felvételt nyert a listánkra. Gratulálok. - kedves hangja elvarázsoló volt, bár én két lábbal a földön állva erőltettem magam hogy még is milyen listáról beszél... halál lista? Mi az isten?

-Tessék?- tettetem a hülyét hátha elmondja mi a fene az a lista.

-Pszichológiai karunk segítségét kérte, és felkerült a váró listára.- izgatott volt a hangja, mintha ez valami jó dolog lenne.

-De hát én nem is jelentkeztem ide, nem szorulok pszichológusra.- a homlokomat ráncoltam, és egy kicsit megingott a hangom. Hova kerültem?

-Pedig itt a neve, telefonszáma és adatai. De utána nézhetek még egyszer.

-Azt megköszönném.- hálálkodtam. -Szinte biztosan tudom hogy nem szorulok ilyesfajta segítségre.

-Rendben, akkor még ma lehetséges hogy hívom, legkésőbb holnap.

-Rendben, visz hall.

Gyorsan besiettem, de még véletlenül se akartam szólni senkinek a dologról. Talán Ashton-nak hisz szinte csak ő tud a lábadozásomról, vagy is ő látott a legrosszabb helyzetemben.

-Ash.- mosolyogtam rá mikor megláttam a nappaliba Niall-el a földön birkózni (?). - Gyere egy percre, kérlek.

Felpattant és ijedt tekintettel sétált hozzám. Karon ragadtam majd egy távoli sarokba vittem, hogy biztos legyek benne senki nem fog minket meghallani.

-Baj van? Menjünk haza? Rossz itt?- aggodalmaskodott.

-Nem.- vágtam a szavába. Megrezzent a hirtelen válaszomra. - Bocs.- sóhajtottam. - Nincs semmi baj csak felhívott egy nő, hogy felkerültem egy pszichológiai listára, az az segíteni akarnak nekem, meg mit tudom én .

-Mi?- ráncolta a homlokát.

-Akkor nem te voltál?- lepődtem meg.

-Nem.- rázta fejét.

Nah jó kezdek nagyon ideges lenni, és félek is. Ki az aki bejelentett egy ilyenre, és nekem még csak nem is szól. És miért is szorulok ilyenre, nem vagyok bolond. Vagy is nem tudok róla.

Csoport és az első díj.

Hy Everybody!

Itt a blog csoportja :) Nyugodtan gyertek és kérdezzetek. Válaszolok mindenre, sőt itt még előzeteseket is olvashatok, vagy akár kisebb változtatásokat tehetek a történetbe azáltal hogy leírjátok ti hogy szeretnétek hogy folytatódjon :)

Puszi Taina ♥

Első díjunk! Hurrá^^♥ köszönöm nektek:)

Szabályok:

• 11 dolog magadról
• 11 kérdésre válaszolni
• 11 blogot megjelölni
• 11 kérdést írni

11 dolog rólam ^^

1. 16 éves vagyok
2. Még soha nem volt barátom ! ( nem röhög!!) :D
3. Egy olyas valakibe vagyok szerelmes aki soha nem fog viszont szeretni.
4. Kedvenc színem a zöld.
5. Kicsit fiús lánynak mondom magam.
6. Mindig is hosszú hajat szerettem volna, ámbár mindig levágatom rövidre. Így soha nem lesz hosszú. muhaha
7. Próbálok nem mások elvárásai szerint létezni.
8. Utálom ha bunkók az emberek. Okok nélkül.
9. Vendéglátást tanulok.
10. 183cm magas vagyok.
11. Nem szeretek magasnak lenni :(

11 válasz

1. Ha 5 perc alatt, megtanulhatnál egy nyelvet, melyik lenne az?

-Angol vagy a Francia

2. Melyik a kedvenc tantárgyad, és miért?

- Angol, mert szeretnék később külföldre költözni.

3. Mi az életcélod?

-Saját lábamra állni, és nem úgy élni mint ahogy a szüleim teszik/tették - akaratuk ellenére.

4. Miért kezdtél el blogolni?

- Nem tudom, unatkoztam és mivel könyveket nem nagyon szeretek olvasni így rátaláltam pár blogra, majd úgy gondoltam én is megpróbálok valami hasonlóan jót kreálni.

5. Melyik a kedvenc, legtöbbet használt smiley-d?

- ^^

6. A múltba vagy a jövőbe utaznál szívesebben?

- Attól függ mennyire mehetnék vissza mert akkor tuti a múlt. Középkor ^^

7. Tél vagy nyár?

-Nyár.

8. Ha választhatnál egy egzotikus állatot, melyik lenne az?

-Oroszlán forever.

9. Hiszel a szellemekben?

- Mondjuk. Bár imádom a horror filmeket és így már kinőttem a parázást :D

10. Melyik a leggyakrabban használt kifejezésed?

- Éhes vagyok! - :"D

11. Kedvenc külföldi szó/mondat?

- I have a Dream. / To infinity and beyond.

11 kérdésem

1. Ha lenne egy alteregód milyen személyisége lenne?
2. Legjobb barátaidat őszintének tartod? 
3. Van olyan ember akit szívesen látnál a világ túloldalán? Ki ő?
4. Miért mennél el párizsi kirándulásra- Mert szép a város vagy mert ízletes ételek vannak?
5. Macska vagy kutya?
6. Kedvenc sorozat?
7. Ha lehetne egy ruhamárkád mit árulnál? 
8. Mi lenne az üzlet és a márka neve?
9. Van testvéred?
10. Véleményed szerint ebben a pillanatba a jó úton jársz az életedben, vagy a rosszon?
11. Hány blognak vagy az írója/szerkesztője?

Akinek küldöm!

Alexa S.

Nicole Speen

Two - Az életemnél is jobban szeretlek

Reggelre a napfény beterítette az egész hotel szobát. Egyedül ébredtem a hatalmas ágyon, mire hirtelen ültem fel és kétségbe esetten szólongattam megmentőm.

-Itt vagyok, nyugi.- rontott be a szobába. Nyúzott arca, kócos haja nem épp azt a benyomást keltette mint aki kipihent. Leült mellém és szorosan megölelt, nekem ez idő alatt felbukkantak a könnyeim így azzal is megakadt a bajom.

-Sose foglak egyedül hagyni, az már biztos.- egy puszit nyomott a hajamba.

-Miért vagy ennyire ... - felnéztem rá, megtöröltem az arcom majd még jobban fókuszáltam rá, hátha megtalálom a megfelelő szót. - Olyan, mint akit most húztak ki a mosógépből.

-Tökéletes hasonlat.- mosoly jelent meg az arcán, majd hirtelen elkomorodott. - Egész éjjel sírtál, nyöszörögtél... nem nagyon tudtam lehunyni a szemem, féltem hogy valami bajod esik.

-Sajnálom.- nyögtem ki egy idő után.

-Nem a te hibád.

-De az enyém.- erősködtem. - Ha nem lennék egy ilyen érzelmes idióta, akkor...

-Akkor most nem lehetnék itt, és nem élvezhetném a társaságod.- fejezte be a mondatom.

-Hmm, milyen élvezetes társaság lehetek.- egy halk nevetés lepte el a szobát, majd mind ketten fáradtan dőltünk hátra és bámultuk a plafont.

*** 2 hónappal később***

zene

Tavasz közepe, ami számomra csodálatos dolog.  A virágok, fák gyönyörű virág özönbe öltöznek, míg a fű csodás zöld lesz, a nap pedig 7 ágra süt. Nagyon örültem neki hogy kibújtunk a télből, a hidegből és fagyból.

A 2 hónap alatt rengeteg mindent változott, nem csak az időjárás. A szilvesztert ketten Ahstonnal töltöttük, a lakosztályba, persze én erősködtem hogy nyugodtan menjen bulizza ki magát, de nem tágított mellőlem. A napok teltek, múltak, Ash pedig egy tapotatt se mozdult 2 méternél tovább tőlem. Szívemet melegség járta át hogy ennyire foglalkozik velem, és hogy oda figyel mindenre. Átvészeltük a sírós éjszakákat, és mostanában nyugodtabban alszom. Kezdek vissza zökkenni a rendes emberi kerékvágásba. Abba hagytam az önmarcangolást és elfogadtam a helyzetet. Utáltam magam a csíkokért a csuklómon, amik immáron soha nem fognak rendesen begyógyulni. Felszedtem pár kilót, ami hasznos, főleg nekem. Sokat fogytam és ez sajnos még most is látszik, de igyekszem. Kell-el sokkal jobb lett a viszonyunk mint az előtt, Tom-al pedig kibékültem, aminek nagyon őrült, és azóta együtt látogatjuk a nagyit, szebbnél-szebb csokrokkal.

Ashtonnak lassan kezdődik az Amerikai turnéja amit nagyon vár, és ennek hangot is ad napi szinten, de én csak mosolyogva hallgatom. Nincs se több, se kevesebb köztünk mint erős barátság, én a bátyámat látom benne, míg ő bennem az egyszem húgát.

A parkot a napfény meleg sugarai töltötték meg. Kisgyerekek rohangáltak össze -vissza, fiúk fociztak, még a kutyák is boldogan sétálgattak a füvön. Rengeteg dologra tanított meg Ash, például arra hogy mindenben meglássam a jót, és a hasznosat.

-Bízol bennem?- felálltunk a padról, majd Ash elindult én pedig utána.

-Ez hülye kérdés.- nevettem el magam.

-Van egy meglepetésem...-kíváncsian kaptam rá a tekintetem mire egy széles mosoly jelent meg az arcán.

Egy ideig boldogan követtem, majd mikor beértünk abba a bizonyos utcába elfogott a gyomor görcs, és a félelem.

-Minek jöttünk ide?- hirtelen torpantam meg a ház előtt, Ash pedig értetlenűl nézett rám.

-Azt hittem örülsz majd ha látod őket, hisz rég nem beszéltél velük. - közelebb jött hozzám.

-Nem vagyok biztos benne , hogy én betudok oda menni...-elcsukló hanggal fürkésztem a házat.

-Várnak rád, és nagyon hiányzol nekik...- biztatott.

-Ő is itt van?

-Nem tudom, megkérdezzem?

-Nem kell.- sóhajtottam. -Menni fog.- nyugtatgattam magam.

Megigazítottam a ruhám , majd lassan lépkedtem fel a lépcsőn. Az ajtó előtt óvatosan bekopogtam, Ash pedig biztató mosollyal az arcán bátorított.

-Ann.- kiáltott fel az ismerős szőkeség majd a nyakamba ugrott. Nyak hajlatába fúrtam az arcom, és beszívtam a rég nem érzett illatot.

***Harry Styles***

Ahogy meghallottam Niall hangját gyorsabban kezdett verni a szívem. De nem azért mert Niall hangja volt, hanem mert egy bizonyos lány nevét kiáltotta. Felpattantam majd megrohamoztam a lépcsőt. Próbáltam nyugodtan lemenni a lépcsőn, de amikor megláttam mintha elgyengültek volna a lábaim és nem sok hiányzott hogy össze essek. A tüdőm iszonyatosan szúrt, a gyomromban pedig görcsbe rándult minden.

Ahogy Louis a derekánál fogva felemelte hogy megszorongassa piciny testét, kivillant a feneke, de csak egy parányit. Bár pont elég volt hogy ne tudjak tovább ott állni és nézni ahogy mindenki karjaiba zárja. Szükségem volt arra hogy érezzem, csókolhassam.

-Anne?- hangomat nem találtam, bár ők meghallották. Mintha egy ember lett volna az egész csapat eltűntek a nappaliba, mi pedig ketten maradtunk az előszobába.

-Szia.- suttogta.

-Istenem.- csodáltam amíg csak lehet. Ittam a látvány, holott tudtam hogy soha többé nem lesz majd alkalmam beszélni vele.  Megálltam előtte 1 méterre, s fájdalmasan vártam. Azt akartam hogy ő tegye meg az első lépést, hogy biztos lehessek benne... még érezz valamit.

Nem kellett csak pár idegtépő másodpercet átélnünk, mivel egyből hozzám simult. Szorosan fogtam, s a hajába temetem az arcom. Beszívtam az eper illatot, ez az a parfüm amit mindig használt. Imádom.

-Hiányoztál.- súgtam a fülébe, és éreztem ahogy kirázza a hideg. Görcsösen fonta át karját a nyakamon, és szorított magához. Így álltunk percekig, majd elhúzódott.

-Sajnálom.- sütötte le a szemét. Álla alá nyúltam hogy a szemembe tudjon nézni.

Végig simítottam puha arcán, míg másik kezemmel egy kósza tincset tűrtem füle mögé. Lehunyta a szemét, és úgy élte át minden másodpercét érintéseimnek. Nem bírtam magammal, már nagyon a szakadék szélén álltam.

-Az életemnél is jobban szeretlek.- egy puszit nyomtam füle mögé, majd az álla vonalára, végül szája sarkába. Homlokomat az övének támasztottam, majd hagytam hogy a gyors légzésünk miatti mozgás egymáshoz érintse ajkainkat. Nem akartam letámadni, de nem is akartam elhalasztani az alkalmat.

Lassan nyomtam ajkaimat az övéire, ezzel is kihasználva a nekünk szánt időt. Meghúztam egy kicsit alsó ajkát, ezáltal szabad utat nyerve. Nyelvem lágy táncra hívta az övét és csodálkoztam hogy nem utasított el.

Repülni tudtam volna az örömtől, és a szívem hevesen vert. Kezét felvezette a mellkasomhoz és belemarkolt a lazán logó ingembe. Dereka köré fontam az egyik karom, míg a másikkal a hajába túrtam, ezzel is közelebb húzva magamhoz. Ha ez még lehetséges.

-------------------------------------------------------

Hello Mindenki!

Vegyes érzelmek és késés... ez ami tükrözi az írást. De azért remélem olvasható, és tetszik. Igazából kétféle irányba kanyarodhatna a történet, amin még rettentően sokat gondolkozok.
Írjatok véleményeket, az sokat segítene, és köszönöm a feliratkozásokat ♥

One.- Az én angyalom...

"Mi lenne most, ha ő pont akkor nincs ott? Mi lett volna? Az biztos hogy már a temetésemen állnátok és lennének akik sírnának de lennének akik esetleg örülnének. Vége lett volna az életemnek, egy szempillantás alatt. De ő ott volt, és kapott az alkalmon, egy erőteljes rántással húzott vissza a zuhanástól. Most? Most pedig itt ülök egy nyugágyban és élvezem ahogy az Ausztrál nap égeti a bőröm. De talán kezdjünk mindent a legelején. " - Anne C.

***2 hónappal előbb***

Felálltam a hideg, havas párkányra. Hátat fordítottam a nyüzsgő, zajos londoni utcának. Könnyeim záporként folytak le az arcomon, a levegőt pedig élesen szívtam be. Teljesen tisztában voltam vele, ha most hátradőlök akkor vége. Tényleg vége.

Hittem abban hogy majd megkönnyebbülés lesz a világnak ha én nem leszek. Hiszen eddig se volt jelentős szerepem, ezután se lesz. Nem érdekelt, az hogy mi lesz mindenivel, esetleg azokkal akik tényleg szerettek. Mert nem volt ilyen. Körülöttem az emberek, hazugságot hazugságra építettek, azt remélve hogy soha nem derül ki. Hogy életem végig én leszek a boldog, gondtalan Anne Clever, akinek a segge alá pakolják a dolgokat. Hánytam mindenkitől, s még magamtól is. Utálni kezdtem a saját életem, magamat. Azt ahogy a dolgokat intéztem, és ami a végeredmény lett, az egy nagy hallom katasztrófa.

Sorolhatnám a problémákat, azokat a dolgokat amik rettentően fájnak. De akár véget is vethetek a szenvedésnek.  Ez volt az a perc mikor az alkoholon kívül más is az agyamban tombolt. Gondolatok, történetek, emlékek. Minden most akart kitörni, mint egy vihar, amitől az ember feje majdnem hogy  szétszakad. Ordítani tudtam volna, de egy hang sem jött ki a torkomon. 

Ujjhegyeimet bámulva csodálkoztam el, olyan fehérek voltak mint a hó. Szorosan, szinte már görcsösen kapaszkodtam a falba. Remélve hogy legalább neki fontos vagyok. 

A telefonom zenélése tisztán hallatszódott, szinte már meglepő volt hogy valaki ennyire elakar érni. Talán ő az egyetlen, és az utolsó is, akinek egy kicsit is fontos vagyok.

Lehunytam könnyes szemei, arra vártam hogy valaki lerántson és ne az legyen hogy magam futamodtam meg. De ha meg is halok, nem hiszem hogy bárkit is érdekelne miért, vagy ép hogyan?!

Lábujjhegyre, majd a sarkaimra dőltem. Játszottam mint egy kislány, egy gondtalan boldog kislány. Csak ez messze nem így volt. Egyik vállamon az a gondolat ingadozott miszerint miért csinálom ezt?! Biztos van kiút, biztos lesz aki segít... A másik oldalon pedig a jelentéktelen vagy és szánalmas szavak hangzottak, egybe véve azzal ahogy Harry nekem esett.

Elengedtem a falat, és gondolkodás nélkül akartam zuhanni. Ám, valami nem jött össze. Egy erős rántást éreztem a szemeimet pedig nem mertem kinyitni. Féltem attól hogy mi lesz, lehet ennyi volt az egész és már meg is haltam? Csak egy sajgó balkéz és vége mindennek?

Két erős kar fonódott körém, a lélegzettünk szinte ugyan olyan örült tempót diktált. Én féltem, de hogy ő mit érzet azt nem tudom. Erős karok, férfias illat. Tudom hogy éreztem már ezt a parfümöt, a szemeimet könnyek áztatták, amiket a pólója elnyelt. 

-Semmi baj, itt vagyok.- suttogta lágy hangján. Aggódással teli selymes hangja megnyugvást adott egy másodpercre, de az hogy több mint 40 méterrel a föld felett lengtem majd nem ki, csak újra zokogásra késztetett. Nem tudtam hogy most örüljek mert még élek, vagy dühöngjek mert még mindig élek. 

-Shh.- hátamat simogatta hatalmas tenyerével. Görcsösen markoltam az inget ami csak lazán lógót rajta. Nem akartam elengedni, féltem hogy eltűnik a lábam alól a talaj, s eltűnik ő is.

Lassan nyúlt térdhajlatomhoz és kapott fel az ölébe, ekkor kinyitottam a szemeim.

Zöld szemei csillogtak akár egy ékkő, haja keszekuszán állt, halvány mosolya pedig egy apró gödröcskét bújtatott elő bársonyos arcán. Akár egy angyal - ha lehet ezt mondani egy férfi emberre.

-Az én angyalom.- szinte már tátogtam.

-Tessék?- nézett rám, de szerény meglepetség bujkált arca vonásaiban. Letett az ágyra, én pedig sóvárogva figyeltem ahogy elhagyja a szobát. Percek múlva tért csak vissza, egy forró teával a kezében. Felültem, hátamat az ágytámlájának támasztottam.

-Idd meg, jót fog tenni.- óvatosan oda adta remegő kezeimbe, s leült velem szemben.

-Miért vagy itt?- halk voltam még mindig, a hangomat akaratom ellenére sem találtam.

-Éreztem hogy szükséged van rám.- mosolyod el. 

-Köszönöm.

-Mit?-ráncolta a szemöldökét.

-Az életem.- lehajtottam a fejem, szégyelltem ezt az egészet, hisz egy gyáva senki vagyok, aki szerencsétlen még ahhoz is hogy meghaljon.

-Fájna ha nem lennél.- rá kaptam a tekintetem. Válasza váratlan volt és szívmelengető, ezt valahogy nem vártam.

Letettem a bögrét az éjjeli szekrényre, és arrébb mentem ezzel jelezve hogy üljön mellém. Ahogy ez megtörtént egyből az ölébe másztam, elmosolyodott ismét - tudtam.

-Ash...- néztem föl rá.

-Hmm?-újjait gyengéden húzogatta fel és le a gerincemen.

-Itt maradnál?- kérleltem.

-Persze.- s egy puszit nyomott a hajamba.

----------------------------------------------------------

Drága Idetévedők...!

Remélem nem csak új, hanem régi ismerősökkel is össze hozz a sors... Remélem a régi olvasóimnak okoztam meglepetést, a résszel és az oldalal is.  Az újaknak pedig próbálok minél érthetőbb részeket írni.

Szerintem még soha nem írtam ennyire részletes részt, szóval benne van szívem -lelkem, remélem értékelítek:) Kommenteket szívesen várok ♥

Taina,xx