Minden cuccomat össze pakoltam, még véletlenül se akartam ebbe a szobába vissza kerülni. Soha, semmikor. Elindultam a halba, majd megcéloztam a pultot. Kells értetlenül nézett rám, mire próbáltam minden magyarázkodást elkerülve csak szimplán elhagyni a szállodát.
- Hova mész ? - kérdezte, s kikerekedett szemekkel nézte a bőröndjeimet.
- Szeretnék egy taxit, és kijelentkeznék! - válaszoltam monoton hangon, vissza fojtva a sírást.
- Mi van veled ? - kérdezte, majd vissza akasztotta a kulcsot, amit a pultra helyeztem.
- Elég volt Kells, egy lelki roncs vagyok, mindenen sírva fakadok. Változtatni szeretnék, új életet kezdeni egy szebb helyen, ott ahol senki sem ismer. Nem követnek emberek, nem néznek rám furcsán. Minden ami a múltamat jelenti, itt van. Most van az a pont hogy a múltamat lezárom. - Kell álla a padlót súrolta, de még is egyetértően bólogatott.
- S most akkor mit fogsz csinálni ? Mármint értem, hogy elmész ... De még is hova ?
- Nem tudom, de csak két napra kell meghúznom magam. Utána repülőre ülök és egy másik kontinensre megyek.
- Ausztrália ?
- Igen.
- Sok szerencsét.- kijött a pult mögül, majd szorosan megölelt. Pont erre volt szükségem, hogy végre valaki nem irányítani akar, hanem csak simán elfogadja a helyzetem, és mellettem áll.
Nem mertem Ashtonékhoz menni, valami túlságosan is eltaszított onnan. Így kerestem egy kisebb motelt ahol kevés pénzért, remélhetőleg nem valami csótánytanyát kapok. Nem akartam semmit kipakolni, csak a szükséges dolgokat, így előkészítettem a ruhámat amiben repülőre szállok, s a további időben pedig maradok mackó nadrágban, s hosszú pólóban. Szerencsémre volt nálam pár könyv aminek neki eshettem, így leültem az ágyra majd belemerültem a végtelen boldogság történetébe.
Eltelt a két nap. Én pedig itt állok a repülőtéren, s várom , hogy végre messze lehessek innen. Nagyon messze. Feladtam a táskám, és megkaptam a jegyem. Leültem egy bőrfelületű székre, majd vártam hogy bemondják a gépem. Előhalásztam a táskából a telefonom, majd két nap után újra bekapcsoltam. Rengeteg nem fogadott hívás, és annál is több üzenet. Jobb esetben örülnék neki, hogy legalább érdeklem őket, de most inkább undorodom tőle. Nem kell a pátyolgatás, a sajnálat és a többi.
- Szia, kerestél...- szóltam bele a telefonba, teljesen nyugodt hanggal.
- Normális vagy ? - ordított, mire én elhúztam a telefont a fülemtől.
- Ne ordíts velem...- szóltam rá. -Kérlek.
- Hol vagy ? - Tom a lehetségesnél is jobban kiakadt.
- Lassan Ausztráliában...- magyaráztam egy nagy sóhaj kíséretében.
- Minek ? - nevetett fel kínosan.
- Mert elég volt.
- Miből? Hogy segíteni szeretnék, esetleg, hogy törődünk veled ?
- Nem. Abból, hogy Ti csak irányítani akartok.
- Azt szeretnék ha jó lenne neked... ha minden olyan lenne mint régen.
- Nem akarok úgy élni ahogy régen... az a múlt
- Anne...
-Tom, kérlek! Majd hívlak.- letettem a telefont, majd letöröltem egy kósza könnycseppet az arcomról.
Az utazási idő hamar eltelt, aminek kivételes most nagyon örültem. Leszálltam a gépről, besétáltam a terminálba, majd a csomagom után kezdtem kutatni. Kézhez fogva a cuccom, elindultam taxit keresni, de hogy mi volt a végcél azt még magam se tudtam.
- Anne Clever ? - jött egy hang mögülem . Meglepődötten hátra fordultam és egy barna hajú , bajuszos, 30 év körüli férfi állt velem szemben.
- Igen.- válaszoltam, mire a férfi kivette a kezeim közül a bőröndöt és elindult. Megilletődve lépkedtem utána, hirtelen azt hittem , hogy elakarja vinni a táskám, de mikor egy taxi hátuljába vágta rá jöttem, hogy nem egy rablóval állok szemben. Beültem az autóba, majd bekötöttem magam. A férfi gyújtást adott a kocsira, majd elindult. Kértem , hogy ha lehet egy szállodához vigyen de válaszra se méltatott.
Mikor egy kertvárosi negyedbe értünk, homlok ráncolva pillantottam egyik házról a másikra. Egy hófehér kerítéses, krém színűre festett családi ház előtt állt meg. Kiszálltam majd kérdőre akartam volna vonni de már a csomagomat is a járdára helyezte. Vissza ült, s elhajtott. Nagyokat pislogva figyeltem az elhajtó sárga járművet, és a lehető legjobban össze voltam zavarodva.
- Anne? - jött mögülem egy bársonyos női hang. Megfordultam, mire egy szőke hajú hölggyel találtam szembe magam.
- Anna Marie vagyok, Ashton édesanyja...- nyújtotta a kezét egy kedves mosoly társaságában. Elfogadtam a kéz nyújtást, de még mindig le voltam egy kicsit sokkolódva.
- Gyere be !- indult meg, az ajtó felé én pedig követtem a bőröndömet magam után húzva.
A nappaliban ültünk, aminek málna illata volt. Fogalmam sincs hogyan csinálta, de nagyon kellemes volt. A krém színű helyiségben, sötétebb színű bútorzat uralkodott. A karamella bútorokon családi képek, könyvek, tárgyak voltak. Hatalmas tévé, és egy kávézó asztal is helyet kapott. Az ablakokon kellemesen áradt be a fény és a hűs szellő. Ausztráliában tél volt, de ennek egy csepp jelét se észleltem.
- Miért hozott ide a taxi ? - bukott ki belőlem hirtelen, mire Anna Marie félre nyelte a teát, és őrült köhögésbe kezdett. Megszeppenve vártam, hogy magához térjen, majd sűrű elnézéseket kérve inkább félre tette az italát.
- Jason egy régi barátunk... és azt hittem Ashton szólt. -magyarázkodott.
- Igazság szerint azt se tudja , hogy itt vagyok. Vagy is eddig azt hittem.
- Sajnos, ebben akkor már én sem tudok segíteni. Nekem annyit mondott, hogy a napokban fogsz érkezni.
- Nem tud egy kiadó lakást valahol a városban ? - tereltem a témát, mire Ashton anyukája meglepődött.
- Hát nem itt fogsz lakni ?
- Nem.- ráztam a fejem, és kínosan felnevettem. - Ezt volt az egyik kikötésem, hogy ha már ide jövök, akkor legalább had állhassak a saját lábamon.
- Értem. Hát tulajdon képen a szomszédban él egy hölgy, özvegy. - újra kézhez vette az teát. - Egy hatalmas házban él, teljesen egyedül.
- Nem szeretnék senki terhére lenni, egy ilyen szituációban.
- Dehogy, hallgass végig. - élnézést kérve bólintottam, majd előrébb csúsztam a fotelben. - May néni próbálta már kiadni az egyik szobát, de senki nem jelentkezett. - kicsit ijedt arc kifejezésemet látván tovább mesélt. - May néni egy ideig nagyon bezárkózott, ez pontosan fél éve volt, amikor is meghalt a férje. Azóta pedig csak kivételes emberekkel beszél.
- Kivételes emberekkel beszél ? - ismételtem meg.
- Mondjuk úgy, hogy néma ...nem beszél.
- Azt hiszem ezt kihagyom. Elnézést.
- Kérlek Anne, te tudnál neki segíteni... hátha.
- Nem tudom, igazából önálló életet szeretnék, nem pedig problémákat.
- Ezt ne vedd problémának.
- Tudom, nem illik. De akkor is.
- Gyere át velem, csak nézd meg. Ha nem tetszik eljövünk.
- Egy próbát meg ér . - sóhajtottam.
Perpillanat épp költözködés kellős közepén állunk, és az elmúlt hetekben a szüleimmel folyamatosan veszekedtünk.- bár gondolom ez mindenkinél megesik.
Szóval kérlek legyetek türelemmel, remélhetőleg ez a káosz hamar lemegy.
Addig is itt a CSOPORT ahol képeket, videókat és egyéb érdektelen dolgokat osztok meg :D
KÖSZÖNÖM SZÉPEN A KOMMENTEKET ÉS PIPÁKAT! S AZ ÖSSZES OLVASÓMAT IMÁDOM ♥
Nem mertem Ashtonékhoz menni, valami túlságosan is eltaszított onnan. Így kerestem egy kisebb motelt ahol kevés pénzért, remélhetőleg nem valami csótánytanyát kapok. Nem akartam semmit kipakolni, csak a szükséges dolgokat, így előkészítettem a ruhámat amiben repülőre szállok, s a további időben pedig maradok mackó nadrágban, s hosszú pólóban. Szerencsémre volt nálam pár könyv aminek neki eshettem, így leültem az ágyra majd belemerültem a végtelen boldogság történetébe.
Eltelt a két nap. Én pedig itt állok a repülőtéren, s várom , hogy végre messze lehessek innen. Nagyon messze. Feladtam a táskám, és megkaptam a jegyem. Leültem egy bőrfelületű székre, majd vártam hogy bemondják a gépem. Előhalásztam a táskából a telefonom, majd két nap után újra bekapcsoltam. Rengeteg nem fogadott hívás, és annál is több üzenet. Jobb esetben örülnék neki, hogy legalább érdeklem őket, de most inkább undorodom tőle. Nem kell a pátyolgatás, a sajnálat és a többi.
- Szia, kerestél...- szóltam bele a telefonba, teljesen nyugodt hanggal.
- Normális vagy ? - ordított, mire én elhúztam a telefont a fülemtől.
- Ne ordíts velem...- szóltam rá. -Kérlek.
- Hol vagy ? - Tom a lehetségesnél is jobban kiakadt.
- Lassan Ausztráliában...- magyaráztam egy nagy sóhaj kíséretében.
- Minek ? - nevetett fel kínosan.
- Mert elég volt.
- Miből? Hogy segíteni szeretnék, esetleg, hogy törődünk veled ?
- Nem. Abból, hogy Ti csak irányítani akartok.
- Azt szeretnék ha jó lenne neked... ha minden olyan lenne mint régen.
- Nem akarok úgy élni ahogy régen... az a múlt
- Anne...
-Tom, kérlek! Majd hívlak.- letettem a telefont, majd letöröltem egy kósza könnycseppet az arcomról.
Az utazási idő hamar eltelt, aminek kivételes most nagyon örültem. Leszálltam a gépről, besétáltam a terminálba, majd a csomagom után kezdtem kutatni. Kézhez fogva a cuccom, elindultam taxit keresni, de hogy mi volt a végcél azt még magam se tudtam.
- Anne Clever ? - jött egy hang mögülem . Meglepődötten hátra fordultam és egy barna hajú , bajuszos, 30 év körüli férfi állt velem szemben.
- Igen.- válaszoltam, mire a férfi kivette a kezeim közül a bőröndöt és elindult. Megilletődve lépkedtem utána, hirtelen azt hittem , hogy elakarja vinni a táskám, de mikor egy taxi hátuljába vágta rá jöttem, hogy nem egy rablóval állok szemben. Beültem az autóba, majd bekötöttem magam. A férfi gyújtást adott a kocsira, majd elindult. Kértem , hogy ha lehet egy szállodához vigyen de válaszra se méltatott.
Mikor egy kertvárosi negyedbe értünk, homlok ráncolva pillantottam egyik házról a másikra. Egy hófehér kerítéses, krém színűre festett családi ház előtt állt meg. Kiszálltam majd kérdőre akartam volna vonni de már a csomagomat is a járdára helyezte. Vissza ült, s elhajtott. Nagyokat pislogva figyeltem az elhajtó sárga járművet, és a lehető legjobban össze voltam zavarodva.
- Anne? - jött mögülem egy bársonyos női hang. Megfordultam, mire egy szőke hajú hölggyel találtam szembe magam.
- Anna Marie vagyok, Ashton édesanyja...- nyújtotta a kezét egy kedves mosoly társaságában. Elfogadtam a kéz nyújtást, de még mindig le voltam egy kicsit sokkolódva.
- Gyere be !- indult meg, az ajtó felé én pedig követtem a bőröndömet magam után húzva.
A nappaliban ültünk, aminek málna illata volt. Fogalmam sincs hogyan csinálta, de nagyon kellemes volt. A krém színű helyiségben, sötétebb színű bútorzat uralkodott. A karamella bútorokon családi képek, könyvek, tárgyak voltak. Hatalmas tévé, és egy kávézó asztal is helyet kapott. Az ablakokon kellemesen áradt be a fény és a hűs szellő. Ausztráliában tél volt, de ennek egy csepp jelét se észleltem.
- Miért hozott ide a taxi ? - bukott ki belőlem hirtelen, mire Anna Marie félre nyelte a teát, és őrült köhögésbe kezdett. Megszeppenve vártam, hogy magához térjen, majd sűrű elnézéseket kérve inkább félre tette az italát.
- Jason egy régi barátunk... és azt hittem Ashton szólt. -magyarázkodott.
- Igazság szerint azt se tudja , hogy itt vagyok. Vagy is eddig azt hittem.
- Sajnos, ebben akkor már én sem tudok segíteni. Nekem annyit mondott, hogy a napokban fogsz érkezni.
- Nem tud egy kiadó lakást valahol a városban ? - tereltem a témát, mire Ashton anyukája meglepődött.
- Hát nem itt fogsz lakni ?
- Nem.- ráztam a fejem, és kínosan felnevettem. - Ezt volt az egyik kikötésem, hogy ha már ide jövök, akkor legalább had állhassak a saját lábamon.
- Értem. Hát tulajdon képen a szomszédban él egy hölgy, özvegy. - újra kézhez vette az teát. - Egy hatalmas házban él, teljesen egyedül.
- Nem szeretnék senki terhére lenni, egy ilyen szituációban.
- Dehogy, hallgass végig. - élnézést kérve bólintottam, majd előrébb csúsztam a fotelben. - May néni próbálta már kiadni az egyik szobát, de senki nem jelentkezett. - kicsit ijedt arc kifejezésemet látván tovább mesélt. - May néni egy ideig nagyon bezárkózott, ez pontosan fél éve volt, amikor is meghalt a férje. Azóta pedig csak kivételes emberekkel beszél.
- Kivételes emberekkel beszél ? - ismételtem meg.
- Mondjuk úgy, hogy néma ...nem beszél.
- Azt hiszem ezt kihagyom. Elnézést.
- Kérlek Anne, te tudnál neki segíteni... hátha.
- Nem tudom, igazából önálló életet szeretnék, nem pedig problémákat.
- Ezt ne vedd problémának.
- Tudom, nem illik. De akkor is.
- Gyere át velem, csak nézd meg. Ha nem tetszik eljövünk.
- Egy próbát meg ér . - sóhajtottam.
-----------------------------
Helló Mindenki!
Eltudom képzelni, mennyire utálhatok most, a rengeteg késés és a többi. De kérlek nézzétek el nekem. Perpillanat épp költözködés kellős közepén állunk, és az elmúlt hetekben a szüleimmel folyamatosan veszekedtünk.- bár gondolom ez mindenkinél megesik.
Szóval kérlek legyetek türelemmel, remélhetőleg ez a káosz hamar lemegy.
Addig is itt a CSOPORT ahol képeket, videókat és egyéb érdektelen dolgokat osztok meg :D
KÖSZÖNÖM SZÉPEN A KOMMENTEKET ÉS PIPÁKAT! S AZ ÖSSZES OLVASÓMAT IMÁDOM ♥
T,xx
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése