Eight - Game Over or New Game

Minden cuccomat össze pakoltam, még véletlenül se akartam ebbe a szobába vissza kerülni. Soha, semmikor. Elindultam a halba, majd megcéloztam a pultot. Kells értetlenül nézett rám, mire próbáltam minden magyarázkodást elkerülve csak szimplán elhagyni a szállodát.

- Hova mész ? - kérdezte, s kikerekedett szemekkel nézte a bőröndjeimet.

- Szeretnék egy taxit, és kijelentkeznék! - válaszoltam monoton hangon, vissza fojtva a sírást.

- Mi van veled ? - kérdezte, majd vissza akasztotta a kulcsot, amit a pultra helyeztem.

- Elég volt Kells, egy lelki roncs vagyok, mindenen sírva fakadok. Változtatni szeretnék, új életet kezdeni egy szebb helyen, ott ahol senki sem ismer. Nem követnek emberek, nem néznek rám furcsán. Minden ami a múltamat jelenti, itt van. Most van az a pont hogy a múltamat lezárom. - Kell álla a padlót súrolta, de még is egyetértően bólogatott.

- S most akkor mit fogsz csinálni ? Mármint értem, hogy elmész ... De még is hova ?

- Nem tudom, de csak két napra kell meghúznom magam. Utána repülőre ülök és egy másik kontinensre megyek.

- Ausztrália ?

- Igen.

- Sok szerencsét.- kijött a pult mögül, majd szorosan megölelt. Pont erre volt szükségem, hogy végre valaki nem irányítani akar, hanem csak simán elfogadja a helyzetem, és mellettem áll.
Nem mertem Ashtonékhoz menni, valami túlságosan is eltaszított onnan. Így kerestem egy kisebb motelt ahol kevés pénzért, remélhetőleg nem valami csótánytanyát kapok. Nem akartam semmit kipakolni, csak a szükséges dolgokat, így előkészítettem a ruhámat amiben repülőre szállok, s a további időben pedig maradok mackó nadrágban, s hosszú pólóban. Szerencsémre volt nálam pár könyv aminek neki eshettem, így leültem az ágyra majd belemerültem a végtelen boldogság történetébe.


Eltelt a két nap. Én pedig itt állok a repülőtéren, s várom , hogy végre messze lehessek innen. Nagyon messze. Feladtam a táskám, és megkaptam a jegyem. Leültem egy bőrfelületű székre, majd vártam hogy bemondják a gépem. Előhalásztam a táskából a telefonom, majd két nap után újra bekapcsoltam. Rengeteg nem fogadott hívás, és annál is több üzenet. Jobb esetben örülnék neki, hogy legalább érdeklem őket, de most inkább undorodom tőle. Nem kell a pátyolgatás, a sajnálat és a többi.
- Szia, kerestél...- szóltam bele a telefonba, teljesen nyugodt hanggal.
- Normális vagy ? - ordított, mire én elhúztam a telefont a fülemtől.
- Ne ordíts velem...- szóltam rá. -Kérlek.
- Hol vagy ? - Tom a lehetségesnél is jobban kiakadt.
- Lassan Ausztráliában...- magyaráztam egy nagy sóhaj kíséretében.
- Minek ? - nevetett fel kínosan.
- Mert elég volt.
- Miből? Hogy segíteni szeretnék, esetleg, hogy törődünk veled ?
- Nem. Abból, hogy Ti csak irányítani akartok.
- Azt szeretnék ha jó lenne neked... ha minden olyan lenne mint régen.
- Nem akarok úgy élni ahogy régen... az a múlt
- Anne...
-Tom, kérlek! Majd hívlak.- letettem a telefont, majd letöröltem egy kósza könnycseppet az arcomról.


Az utazási idő hamar eltelt, aminek kivételes most nagyon örültem. Leszálltam a gépről, besétáltam a terminálba, majd a csomagom után kezdtem kutatni. Kézhez fogva a cuccom, elindultam taxit keresni, de hogy mi volt a végcél azt még magam se tudtam.
- Anne Clever ? - jött egy hang mögülem . Meglepődötten hátra fordultam és egy barna hajú , bajuszos, 30 év körüli férfi állt velem szemben.
- Igen.- válaszoltam, mire a férfi kivette a kezeim közül a bőröndöt és elindult. Megilletődve lépkedtem utána, hirtelen azt hittem , hogy elakarja vinni a táskám, de mikor egy taxi hátuljába vágta rá jöttem, hogy nem egy rablóval állok szemben. Beültem az autóba, majd bekötöttem magam. A férfi gyújtást adott a kocsira, majd elindult. Kértem , hogy ha lehet egy szállodához vigyen de válaszra se méltatott.
Mikor egy kertvárosi negyedbe értünk, homlok ráncolva pillantottam egyik házról a másikra. Egy hófehér kerítéses, krém színűre festett családi ház előtt állt meg. Kiszálltam majd kérdőre akartam volna vonni de már a csomagomat is a járdára helyezte. Vissza ült, s elhajtott. Nagyokat pislogva figyeltem az elhajtó sárga járművet, és a lehető legjobban össze voltam zavarodva.
- Anne? - jött mögülem egy bársonyos női hang. Megfordultam, mire egy szőke hajú hölggyel találtam szembe magam.
- Anna Marie vagyok, Ashton édesanyja...- nyújtotta a kezét egy kedves mosoly társaságában. Elfogadtam a kéz nyújtást, de még mindig le voltam egy kicsit sokkolódva.
- Gyere be !- indult meg, az ajtó felé én pedig követtem a bőröndömet magam után húzva.

A nappaliban ültünk, aminek málna illata volt. Fogalmam sincs hogyan csinálta, de nagyon kellemes volt. A krém színű helyiségben, sötétebb színű bútorzat uralkodott. A karamella bútorokon családi képek, könyvek, tárgyak voltak. Hatalmas tévé, és egy kávézó asztal is helyet kapott. Az ablakokon kellemesen áradt be a fény és a hűs szellő. Ausztráliában tél volt, de ennek egy csepp jelét se észleltem.
- Miért hozott ide a taxi ? - bukott ki belőlem hirtelen, mire Anna Marie félre nyelte a teát, és őrült köhögésbe kezdett. Megszeppenve vártam, hogy magához térjen, majd sűrű elnézéseket kérve inkább félre tette az italát.
- Jason egy régi barátunk... és azt hittem Ashton szólt. -magyarázkodott.
- Igazság szerint azt se tudja , hogy itt vagyok. Vagy is eddig azt hittem.
- Sajnos, ebben akkor már én sem tudok segíteni. Nekem annyit mondott, hogy a napokban fogsz érkezni.
- Nem tud egy kiadó lakást valahol a városban ? - tereltem a témát, mire Ashton anyukája meglepődött.
- Hát nem itt fogsz lakni ?
- Nem.- ráztam a fejem, és kínosan felnevettem. - Ezt volt az egyik kikötésem, hogy ha már ide jövök, akkor legalább had állhassak a saját lábamon.
- Értem. Hát tulajdon képen a szomszédban él egy hölgy, özvegy. - újra kézhez vette az teát. - Egy hatalmas házban él, teljesen egyedül.
- Nem szeretnék senki terhére lenni, egy ilyen szituációban.
- Dehogy, hallgass végig. - élnézést kérve bólintottam, majd előrébb csúsztam a fotelben. - May néni próbálta már kiadni az egyik szobát, de senki nem jelentkezett. - kicsit ijedt arc kifejezésemet látván tovább mesélt. - May néni egy ideig nagyon bezárkózott, ez pontosan fél éve volt, amikor is meghalt a férje. Azóta pedig csak kivételes emberekkel beszél.
- Kivételes emberekkel beszél ? - ismételtem meg.
- Mondjuk úgy, hogy néma ...nem beszél.
- Azt hiszem ezt kihagyom. Elnézést.
- Kérlek Anne, te tudnál neki segíteni... hátha.
- Nem tudom, igazából önálló életet szeretnék, nem pedig problémákat.
- Ezt ne vedd problémának.
- Tudom, nem illik. De akkor is.
- Gyere át velem, csak nézd meg. Ha nem tetszik eljövünk.
- Egy próbát meg ér . - sóhajtottam.

-----------------------------

Helló Mindenki!

Eltudom képzelni, mennyire utálhatok most, a rengeteg késés és a többi. De kérlek nézzétek el nekem. 
Perpillanat épp költözködés kellős közepén állunk, és az elmúlt hetekben a szüleimmel folyamatosan veszekedtünk.- bár gondolom ez mindenkinél megesik. 
Szóval kérlek legyetek türelemmel, remélhetőleg ez a káosz hamar lemegy.
Addig is itt a CSOPORT ahol képeket, videókat és egyéb érdektelen dolgokat osztok meg :D

KÖSZÖNÖM SZÉPEN A KOMMENTEKET ÉS PIPÁKAT! S AZ ÖSSZES OLVASÓMAT IMÁDOM ♥

T,xx 

Seven - Memorise in the stars

Sziasztok!

Nagyon örülök annak hogy már 35-en vagyunk! Köszönöm ♥ Visszont a kommentelés és a pipálás, nem a ti műfajotok.. igazam van?:) Kérlek, legalább egy kis véleményt gépeljetek nekem... itt vagy  a CSOPORTBAN ! Szint úgy a csopiban már többen is értesültek róla, hogy a blogot nem szeretném sokáig vinni... maximum 20, de nem hiszem hogy annál több lenne... kevesebb lehetséges. Előre is köszönök, mindent♥

-------------------------------------------------------

Zene 

Próbáltam a legkisebb zaj nélkül elhagyni a szobát. Felöltöztem, majd elindultam az ajtó felé. Ahogy kiléptem már éreztem, hogy rossz döntést hozok, de ez lesz mindkettőnknek a legjobb. Én új életet kezdhetek, ő pedig koncentrálhat a karrierjére. Még vissza pillantottam, majd végleges menekülésre bírtam a lábaimat. Halkan hajtottam be magam után az ajtót, de megtorpantam. 

Mély rekedtes hang szólalt fel :

-Hova mész?

-Csak sétálok egyet.- válaszoltam vissza halkan, de a hangom elcsuklott a fojtogató sírástól.

-Siess vissza, kérlek.- Harry ne csináld, most ne. Gyorsan csuktam be az ajtót, felsóhajtottam majd elindultam a lift felé. Hajnal lehetett így senki nem mászkált a folyosókon, és még az aulában is csak az éjszakai portással, Terry-vel futottam össze.

***

Hármat kopogtam, majd vártam a csodát. Kisírt szemekkel, kócos hajjal, és egy hosszú póló, melegítő kombóval álldogáltam az ajtó előtt.

-Anne?- ásított egyet, majd beletúrt zöld hajába.

-Szia.- szorosan hozzá bújtam ami meglepte, de vissza ölelt. A reggeli kómás Michael nem egy gyors vonat, ezt el kell fogadnom.

-Mit keresel itt?- kérdezte majd beinvitált a nappaliba.

-Lezártam a régi életem, és készen állok az újra.-ledőltem a kanapéra, majd felhúztam a lábam.

-Oké...

-Tudom reggel van.- sóhaj ismét.

-Jah... bocsi.- vakargatta a homlokát. -  Egy kicsit később talán megértem a szitut, de most egy erős kávéra van szükségem. - bólogattam.

-Sajnálom, hogy felkeltettelek.

-Jah, ne sajnáld. Így legalább nem késünk el az interjúról.

-Interjú?

-Aham.

-Azt hittem ma szabadok vagytok...

-Jah, csak 2 óra lesz, nyugi. Utána a tied vagyok.- elnevettem magam.

-Bolond vagy.

-Mondták már.- felállt, majd elindult a konyha felé.

-Segítek.- pattantam fel, majd kibotorkáltam én is.

-Kell két tejes kávé, egy fekete, és egy kakaó.- miközben beszélt körbe nézett, mintha csak keresne valamit.

-Itt a fekete...- húzta a szó végét, majd elém tett egy fekete bögrét, rajta piros gitárokkal.

-Egy tejeskávé...- pingvines bögre landolt előttem. - És egy kakaó...- pónis bögre, nem boncolom tovább.

-Maradt még egy tejeskávé, aminek gondolom ez lesz a helye.- emeltem fel egy bögrét amire hatalmas zöld betűkkel rá volt írva hogy "Calum".

-Jah.- ásított.

-Most komolyan, olyan vagy mint egy apuka. Akinek van két fia, meg egy lánya?!- emeltem fel nevetve az "Én kicsi Pónim" szereplőivel ellátott, rózsaszín óriás bögrét.

-Mondjuk.- nevetett ő is.

Mindent meg csináltunk, és még én is kaptam egy saját készítésű fahéjas, csokis kávét. Ez volt Mikey specialitása, így nem tudtam neki nemet mondani. Leültünk a pulthoz, majd elszürcsölgettük a forró italokat.

Beszélgettünk a turnéról, a jövőbeli koncertekről, fotózásokról, és a költözésről. Az utóbbiról csak egy biztosat tudtam mondani - " Csak akkor megyek, ha külön házam lesz, és saját munkám! Nem fogok rajtatok élősködni".

Michael hiába próbált rá beszélni az össze költözésre, kiálltam a döntésem mellett, és ezt láttam a legjobbnak. Lassacskán felkeltek a többiek is, majd mindenki leült mellénk iszogatni.

-Királyok vagytok!- jelentette ki álmosan, de még is boldogan Ash majd beleivott a kakaójába.

-Mikeynak már dicsértem a bögréd, de neked is el kell mondanom... Nagyon csinos kis darab.- nevettem.

-Ugye? Tőle kaptam.- dicsekedett akár egy kisgyerek, Michael pedig a fejét rázva állt fel majd betette a mosogatóba az üres bögrét.

-Megyek felöltözöm.- ecsetelte, s el is tűnt a helyiségből.

-Reméljük ma hamarabb végez, mint délután kettő.- motyogta Cal, de mindenki hallotta így nevetni kezdtünk, ismét.

-Amúgy nem is kérdeztem még... hogy hogy itt vagy?- Luke kék szeme csillogott a kíváncsiságtól.

-Izé.- válaszoltam hirtelen azt ami legelőször eszembe jutott.- Van egy jó hírem.- a furcsa arc kifejezések azt taglalták , hogy folytatnom kell.

-Költözhetünk.- Ashton volt az első akire rá néztem, akartam látni az arcát ahogy eljut az információ az agyáig.

-De miért?- nyögte ki egyből.

-Ezt akartad nem?- válaszoltam durván.

-Igen... De azt hittem...

-Tudom, hogy elmondtad neki... És csak hogy tudd...- nyeltem egy nagyot. - Tegnap este lefeküdtem vele, most meg itt ülök, szóval nem tudom mi volt a terved, de van egy olyan érzésem, hogy nem vált be.- egy kicsit haragudtam rá, mert elmondta Harrynek, hogy költözködünk és azt is tudom, ő küldte hozzám... leakart beszélni róla, de fogalmam sincs miért.

Ashton zavart volt, s ideges. Lecsapta a bögrét a pultra majd felállt, felment az emeletre, hangos zaj követte minden lépését.

-Felhúztad.- jelentette ki Cal.

-Nem kell beleszólnod.- Luke óvatosan tapogatózót Calumnál, bár csak remélni tudtam, hogy miattunk nem esnek egymásnak.

-Nem érdekel... Kezd lassan ő is olyan lenni mint Harry, és ez nagyon zavar. Nem akarom, hogy ismét mások irányítsák az életem, felnőtt vagyok.

***

Dél körül a fiúk elindultak az interjúra, engem pedig "kidobtak" a szállodánál. Ashton-nal nem beszéltünk, se nálunk, se az autóban. Kell egy kis idő, hogy leülepedjen ez a dolog köztünk.

Felfelé menete a liftben csak arra tudtam gondolni, hogy mi várhat ha belépek az ajtón. Remélem, hogy Harry elment mivel nem akarok vele találkozni már... se most, se jövőben. Az ajtó elé érve még elmormogtam egy imát, hogy csak azért se legyen itt, majd lassan lenyomtam a kilincset.

Belépve halálos csend fogadott, ami egy részemet megnyugtatta. Belépve a hálóba, bevetett ágy, tisztaság, és egy hatalmas vörös rózsacsokor fogadott.

-Istenem.- kaptam a szám elé a kezem, majd közelebb léptem a csokor felé. -Harry kérlek, ne.- motyogtam, majd felvettem a cédulát az asztalkáról.

" Drágám,

Sajnálom, hogy reggel már nem találkoztunk, de remélem az este ismét velem leszel. 

Egy kis csokrot küldök neked, csak ezzel is megmutatva mennyire szeretlek!

Ölel és csókol

Harry, xx" 

Mély levegőt vettem, az agyam egyre jobban ellent mondott mindennek. A szemeimet elöntötte a könny, de ez mást volt... inkább hasonlított párára. A fülem sípolni kezdett, a fejem pedig elnehezedni. 

-Mi történik?- gondoltam, majd járásra bírva zsibbadt tagjaimat, elindultam a fürdő felé. Ledobáltam a ruháimat és a jég hideg víz alá álltam. Kis idő kellett míg vissza tért minden a rendes kerékvágásba, majd ezt követően kiszálltam a zuhanyzóból, egy törülközőt csavartam magam köré, megtámaszkodtam a pulton és fáradtan, előre bámulva sajnáltam a magam előtt látott lelki roncsot.