Az ajtófélfának támaszkodtam és a lift monoton zúgását hallgattam, magam előtt keresztbe fontam a karjaim, és mély levegőket vettem. "Csak most ne ájulj el Ann"- mondogattam magamnak, de ahogy kilépett a liftből mintha elvesztettem volna minden önkontrollomat, a lábaim remegni, a gyomrom fájni, és a szívem hevesen verni kezdet. Göndör haját egy amerikai zászlós kendővel tartotta a helyén, fehér pólója tökéletesen kiemelte a tetoválások sokaságát a karján, egy térdig érő farmert viselt, fehér Converse cipővel.
-Gyere ide.- tárta szét karjait, amit én gondolkodás nélkül fogadtam el. Jó volt az erős karjai között lenni, éreztem a nyugalmat, azt hogy ha mellettem van biztonságban vagyok. Percekig meg se mozdultunk, de kezdett túlságosan is remegni a lábam, így elhúzódva tőle invitáltam be.
-Kérsz valamit inni?- fordultam felé, miközben kitártam a hűtő ajtaját.
-Te mit iszol?- mély hangja bizsergést váltott ki belőlem, túlságosan is kötődtem ehhez a fiúhoz.
-Limonádé?- emeltem ki a kancsót, majd becsuktam a hűtőt.
-Tökéletes, akárcsak te.- bókjától vér szökött az arcomba.
-Ez csak egy sima limonádé.- mosolyogva nyomtam a kezébe a poharat, majd leültem mellé a kanapéra. Belekortyolt, majd elismerően bólintott, én pedig egy mosolyt csaltam elő az arcomon.
Beszélnünk kellene.- komollyá vált az arca, és hirtelen kijelentésétől félrenyeltem. Köhögni kezdtem, de gyorsan helyre rázódtam, majd bólintással jeleztem Harry-nek hogy mondhatja, ha nagyon akarja.
-Igazából a jövőnkről szerettem volna...- kezdte. -De nem tudom hogy te hogy szeretnéd.-idegesen tördelte az ujjait, s folyamatosan a padlót bámulta.
-Mond el amit szeretnél, aztán majd meglátjuk.- halk voltam, s bármennyire is szerettem volna erőt adni neki - akárhogyan- nem tudtam mitévő legyek, hisz féltem az egész szituációtól, főleg hogy tiszta káosz az életem.
-Ashton mesélte hogy Ausztráliába költöztök... ez igaz?
-Felmerült, de semmi komolyról nem beszéltünk még.- sóhaj hagyta el csodás ajkait, és szemeiben rettenetes fájdalom csillogott. Sajnáltam.
-Ha elmész, akkor soha nem fogjuk egymást újra látni.- kezemért nyúlt, majd az ölébe vette és tanulmányozni kezdte.
-Hülyeséget beszélsz.
-Ashton azt szeretné ha veletek mennénk, mindannyian.
-Vicces lenne, főleg mert nekem még fel sem tálalta... mondom csak egy futó ötlet volt.
-De csak gondolj bele, helyre hozhatnánk a dolgokat.
-Harry.- most én sóhajtottam. - Nekünk már nincs közös jövőnk, ilyen téren.- meggondolatlan kijelentés hagyta el a számat, amit ahogy kimondtam meg is bántam. - Vagy is...- kezdtem volna magyarázkodni, de Ő közbe vágott.
-Igazad lehet. Ennek már nincs kiútja...- elengedte a kezem, majd fölállt. -Azt hiszem, mennem kellene.
-Kérlek, maradj.- álltam föl én is. Elindult de kijelentésemre hirtelen megtorpant és vissza fordult, így épp hogy 2cm-re megtudtam tőle állni. Egymás szemébe néztünk, s légzésünk szaporább lett. Mellkasunk összeért ahogy mindketten, szinte már idegesen kapkodtunk az oxigénért. Egyik kezét lassan emelte fel az arcomhoz. Először csak óvatosan végig simított a bőrön, majd megállt. Talán a reakciómat várta, de én megmukkanni sem tudtam. A szám száraz volt, a szívem pedig mint egy gyorsvonat csak zakatolt, a lábaim neme egyszerűséggel kezdtek el zsibbadni. Félelmetes miket vált ki belőlem. Keze arcomon pihent, de meguntam tétlenségét és felvezettem kezem, rátettem kézfejére és óvatosan rászorítottam. Megmozdult de csak pár centit, épp hogy elérte a számat és hüvelyujjával végig simított alsó ajkamon. Megremegtem.
-Nem tudod elképzelni sem, miket váltasz ki belőlem.- suttogta.
-Megakarom tudni.- lehunytam a szemem, ahogy másik karjával közelebb rántott magához, és így minden létező teret ami köztünk volt, egy szempillantás alatt eltüntetett.
Mintha ez lett volna az a bizonyos utolsó csepp a pohárban, hirtelen magához rántott, és keményen megcsókolt. Pont ez a vadság, és keménység ami most kell nekem. Nem akarom hogy egy kis porcelán babának tartsanak, igen is erős ember vagyok.
------------------------------------------
Kedves Olvasók,
Fájdalmas volt nézni hogy senki nem méltatott kommentre - tisztelet a kivételnek. Tudom , hogy hosszú volt a kimaradás, de most már itt a nyár és a részek hetente jelentkeznek :) Remélem feléledtek ti is, mert számítok rátok :)♥
Puszi, Txx
Első komment! *~* Szóval várom a kövit,de az legyen hosszabb és ugyan ilyen tökéletes. ;)
VálaszTörlés