Sziasztok!
Zene
Nagyon örülök annak hogy már 35-en vagyunk! Köszönöm ♥ Visszont a kommentelés és a pipálás, nem a ti műfajotok.. igazam van?:) Kérlek, legalább egy kis véleményt gépeljetek nekem... itt vagy a CSOPORTBAN ! Szint úgy a csopiban már többen is értesültek róla, hogy a blogot nem szeretném sokáig vinni... maximum 20, de nem hiszem hogy annál több lenne... kevesebb lehetséges. Előre is köszönök, mindent♥
-------------------------------------------------------
Zene
Próbáltam a legkisebb zaj nélkül elhagyni a szobát. Felöltöztem, majd elindultam az ajtó felé. Ahogy kiléptem már éreztem, hogy rossz döntést hozok, de ez lesz mindkettőnknek a legjobb. Én új életet kezdhetek, ő pedig koncentrálhat a karrierjére. Még vissza pillantottam, majd végleges menekülésre bírtam a lábaimat. Halkan hajtottam be magam után az ajtót, de megtorpantam.
Mély rekedtes hang szólalt fel :
-Hova mész?
-Csak sétálok egyet.- válaszoltam vissza halkan, de a hangom elcsuklott a fojtogató sírástól.
-Siess vissza, kérlek.- Harry ne csináld, most ne. Gyorsan csuktam be az ajtót, felsóhajtottam majd elindultam a lift felé. Hajnal lehetett így senki nem mászkált a folyosókon, és még az aulában is csak az éjszakai portással, Terry-vel futottam össze.
***
Hármat kopogtam, majd vártam a csodát. Kisírt szemekkel, kócos hajjal, és egy hosszú póló, melegítő kombóval álldogáltam az ajtó előtt.
-Anne?- ásított egyet, majd beletúrt zöld hajába.
-Szia.- szorosan hozzá bújtam ami meglepte, de vissza ölelt. A reggeli kómás Michael nem egy gyors vonat, ezt el kell fogadnom.
-Mit keresel itt?- kérdezte majd beinvitált a nappaliba.
-Lezártam a régi életem, és készen állok az újra.-ledőltem a kanapéra, majd felhúztam a lábam.
-Oké...
-Tudom reggel van.- sóhaj ismét.
-Jah... bocsi.- vakargatta a homlokát. - Egy kicsit később talán megértem a szitut, de most egy erős kávéra van szükségem. - bólogattam.
-Sajnálom, hogy felkeltettelek.
-Jah, ne sajnáld. Így legalább nem késünk el az interjúról.
-Interjú?
-Aham.
-Azt hittem ma szabadok vagytok...
-Jah, csak 2 óra lesz, nyugi. Utána a tied vagyok.- elnevettem magam.
-Bolond vagy.
-Mondták már.- felállt, majd elindult a konyha felé.
-Segítek.- pattantam fel, majd kibotorkáltam én is.
-Kell két tejes kávé, egy fekete, és egy kakaó.- miközben beszélt körbe nézett, mintha csak keresne valamit.
-Itt a fekete...- húzta a szó végét, majd elém tett egy fekete bögrét, rajta piros gitárokkal.
-Egy tejeskávé...- pingvines bögre landolt előttem. - És egy kakaó...- pónis bögre, nem boncolom tovább.
-Maradt még egy tejeskávé, aminek gondolom ez lesz a helye.- emeltem fel egy bögrét amire hatalmas zöld betűkkel rá volt írva hogy "Calum".
-Jah.- ásított.
-Most komolyan, olyan vagy mint egy apuka. Akinek van két fia, meg egy lánya?!- emeltem fel nevetve az "Én kicsi Pónim" szereplőivel ellátott, rózsaszín óriás bögrét.
-Mondjuk.- nevetett ő is.
Mindent meg csináltunk, és még én is kaptam egy saját készítésű fahéjas, csokis kávét. Ez volt Mikey specialitása, így nem tudtam neki nemet mondani. Leültünk a pulthoz, majd elszürcsölgettük a forró italokat.
Beszélgettünk a turnéról, a jövőbeli koncertekről, fotózásokról, és a költözésről. Az utóbbiról csak egy biztosat tudtam mondani - " Csak akkor megyek, ha külön házam lesz, és saját munkám! Nem fogok rajtatok élősködni".
Michael hiába próbált rá beszélni az össze költözésre, kiálltam a döntésem mellett, és ezt láttam a legjobbnak. Lassacskán felkeltek a többiek is, majd mindenki leült mellénk iszogatni.
-Királyok vagytok!- jelentette ki álmosan, de még is boldogan Ash majd beleivott a kakaójába.
-Mikeynak már dicsértem a bögréd, de neked is el kell mondanom... Nagyon csinos kis darab.- nevettem.
-Ugye? Tőle kaptam.- dicsekedett akár egy kisgyerek, Michael pedig a fejét rázva állt fel majd betette a mosogatóba az üres bögrét.
-Megyek felöltözöm.- ecsetelte, s el is tűnt a helyiségből.
-Reméljük ma hamarabb végez, mint délután kettő.- motyogta Cal, de mindenki hallotta így nevetni kezdtünk, ismét.
-Amúgy nem is kérdeztem még... hogy hogy itt vagy?- Luke kék szeme csillogott a kíváncsiságtól.
-Izé.- válaszoltam hirtelen azt ami legelőször eszembe jutott.- Van egy jó hírem.- a furcsa arc kifejezések azt taglalták , hogy folytatnom kell.
-Költözhetünk.- Ashton volt az első akire rá néztem, akartam látni az arcát ahogy eljut az információ az agyáig.
-De miért?- nyögte ki egyből.
-Ezt akartad nem?- válaszoltam durván.
-Igen... De azt hittem...
-Tudom, hogy elmondtad neki... És csak hogy tudd...- nyeltem egy nagyot. - Tegnap este lefeküdtem vele, most meg itt ülök, szóval nem tudom mi volt a terved, de van egy olyan érzésem, hogy nem vált be.- egy kicsit haragudtam rá, mert elmondta Harrynek, hogy költözködünk és azt is tudom, ő küldte hozzám... leakart beszélni róla, de fogalmam sincs miért.
Ashton zavart volt, s ideges. Lecsapta a bögrét a pultra majd felállt, felment az emeletre, hangos zaj követte minden lépését.
-Felhúztad.- jelentette ki Cal.
-Nem kell beleszólnod.- Luke óvatosan tapogatózót Calumnál, bár csak remélni tudtam, hogy miattunk nem esnek egymásnak.
-Nem érdekel... Kezd lassan ő is olyan lenni mint Harry, és ez nagyon zavar. Nem akarom, hogy ismét mások irányítsák az életem, felnőtt vagyok.
***
Dél körül a fiúk elindultak az interjúra, engem pedig "kidobtak" a szállodánál. Ashton-nal nem beszéltünk, se nálunk, se az autóban. Kell egy kis idő, hogy leülepedjen ez a dolog köztünk.
Felfelé menete a liftben csak arra tudtam gondolni, hogy mi várhat ha belépek az ajtón. Remélem, hogy Harry elment mivel nem akarok vele találkozni már... se most, se jövőben. Az ajtó elé érve még elmormogtam egy imát, hogy csak azért se legyen itt, majd lassan lenyomtam a kilincset.
Belépve halálos csend fogadott, ami egy részemet megnyugtatta. Belépve a hálóba, bevetett ágy, tisztaság, és egy hatalmas vörös rózsacsokor fogadott.
-Istenem.- kaptam a szám elé a kezem, majd közelebb léptem a csokor felé. -Harry kérlek, ne.- motyogtam, majd felvettem a cédulát az asztalkáról.
" Drágám,
Sajnálom, hogy reggel már nem találkoztunk, de remélem az este ismét velem leszel.
Egy kis csokrot küldök neked, csak ezzel is megmutatva mennyire szeretlek!
Ölel és csókol
Harry, xx"
Mély levegőt vettem, az agyam egyre jobban ellent mondott mindennek. A szemeimet elöntötte a könny, de ez mást volt... inkább hasonlított párára. A fülem sípolni kezdett, a fejem pedig elnehezedni.
-Mi történik?- gondoltam, majd járásra bírva zsibbadt tagjaimat, elindultam a fürdő felé. Ledobáltam a ruháimat és a jég hideg víz alá álltam. Kis idő kellett míg vissza tért minden a rendes kerékvágásba, majd ezt követően kiszálltam a zuhanyzóból, egy törülközőt csavartam magam köré, megtámaszkodtam a pulton és fáradtan, előre bámulva sajnáltam a magam előtt látott lelki roncsot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése