Two - Az életemnél is jobban szeretlek

Reggelre a napfény beterítette az egész hotel szobát. Egyedül ébredtem a hatalmas ágyon, mire hirtelen ültem fel és kétségbe esetten szólongattam megmentőm.

-Itt vagyok, nyugi.- rontott be a szobába. Nyúzott arca, kócos haja nem épp azt a benyomást keltette mint aki kipihent. Leült mellém és szorosan megölelt, nekem ez idő alatt felbukkantak a könnyeim így azzal is megakadt a bajom.

-Sose foglak egyedül hagyni, az már biztos.- egy puszit nyomott a hajamba.

-Miért vagy ennyire ... - felnéztem rá, megtöröltem az arcom majd még jobban fókuszáltam rá, hátha megtalálom a megfelelő szót. - Olyan, mint akit most húztak ki a mosógépből.

-Tökéletes hasonlat.- mosoly jelent meg az arcán, majd hirtelen elkomorodott. - Egész éjjel sírtál, nyöszörögtél... nem nagyon tudtam lehunyni a szemem, féltem hogy valami bajod esik.

-Sajnálom.- nyögtem ki egy idő után.

-Nem a te hibád.

-De az enyém.- erősködtem. - Ha nem lennék egy ilyen érzelmes idióta, akkor...

-Akkor most nem lehetnék itt, és nem élvezhetném a társaságod.- fejezte be a mondatom.

-Hmm, milyen élvezetes társaság lehetek.- egy halk nevetés lepte el a szobát, majd mind ketten fáradtan dőltünk hátra és bámultuk a plafont.

*** 2 hónappal később***

zene

Tavasz közepe, ami számomra csodálatos dolog.  A virágok, fák gyönyörű virág özönbe öltöznek, míg a fű csodás zöld lesz, a nap pedig 7 ágra süt. Nagyon örültem neki hogy kibújtunk a télből, a hidegből és fagyból.

A 2 hónap alatt rengeteg mindent változott, nem csak az időjárás. A szilvesztert ketten Ahstonnal töltöttük, a lakosztályba, persze én erősködtem hogy nyugodtan menjen bulizza ki magát, de nem tágított mellőlem. A napok teltek, múltak, Ash pedig egy tapotatt se mozdult 2 méternél tovább tőlem. Szívemet melegség járta át hogy ennyire foglalkozik velem, és hogy oda figyel mindenre. Átvészeltük a sírós éjszakákat, és mostanában nyugodtabban alszom. Kezdek vissza zökkenni a rendes emberi kerékvágásba. Abba hagytam az önmarcangolást és elfogadtam a helyzetet. Utáltam magam a csíkokért a csuklómon, amik immáron soha nem fognak rendesen begyógyulni. Felszedtem pár kilót, ami hasznos, főleg nekem. Sokat fogytam és ez sajnos még most is látszik, de igyekszem. Kell-el sokkal jobb lett a viszonyunk mint az előtt, Tom-al pedig kibékültem, aminek nagyon őrült, és azóta együtt látogatjuk a nagyit, szebbnél-szebb csokrokkal.

Ashtonnak lassan kezdődik az Amerikai turnéja amit nagyon vár, és ennek hangot is ad napi szinten, de én csak mosolyogva hallgatom. Nincs se több, se kevesebb köztünk mint erős barátság, én a bátyámat látom benne, míg ő bennem az egyszem húgát.

A parkot a napfény meleg sugarai töltötték meg. Kisgyerekek rohangáltak össze -vissza, fiúk fociztak, még a kutyák is boldogan sétálgattak a füvön. Rengeteg dologra tanított meg Ash, például arra hogy mindenben meglássam a jót, és a hasznosat.

-Bízol bennem?- felálltunk a padról, majd Ash elindult én pedig utána.

-Ez hülye kérdés.- nevettem el magam.

-Van egy meglepetésem...-kíváncsian kaptam rá a tekintetem mire egy széles mosoly jelent meg az arcán.

Egy ideig boldogan követtem, majd mikor beértünk abba a bizonyos utcába elfogott a gyomor görcs, és a félelem.

-Minek jöttünk ide?- hirtelen torpantam meg a ház előtt, Ash pedig értetlenűl nézett rám.

-Azt hittem örülsz majd ha látod őket, hisz rég nem beszéltél velük. - közelebb jött hozzám.

-Nem vagyok biztos benne , hogy én betudok oda menni...-elcsukló hanggal fürkésztem a házat.

-Várnak rád, és nagyon hiányzol nekik...- biztatott.

-Ő is itt van?

-Nem tudom, megkérdezzem?

-Nem kell.- sóhajtottam. -Menni fog.- nyugtatgattam magam.

Megigazítottam a ruhám , majd lassan lépkedtem fel a lépcsőn. Az ajtó előtt óvatosan bekopogtam, Ash pedig biztató mosollyal az arcán bátorított.

-Ann.- kiáltott fel az ismerős szőkeség majd a nyakamba ugrott. Nyak hajlatába fúrtam az arcom, és beszívtam a rég nem érzett illatot.

***Harry Styles***

Ahogy meghallottam Niall hangját gyorsabban kezdett verni a szívem. De nem azért mert Niall hangja volt, hanem mert egy bizonyos lány nevét kiáltotta. Felpattantam majd megrohamoztam a lépcsőt. Próbáltam nyugodtan lemenni a lépcsőn, de amikor megláttam mintha elgyengültek volna a lábaim és nem sok hiányzott hogy össze essek. A tüdőm iszonyatosan szúrt, a gyomromban pedig görcsbe rándult minden.

Ahogy Louis a derekánál fogva felemelte hogy megszorongassa piciny testét, kivillant a feneke, de csak egy parányit. Bár pont elég volt hogy ne tudjak tovább ott állni és nézni ahogy mindenki karjaiba zárja. Szükségem volt arra hogy érezzem, csókolhassam.

-Anne?- hangomat nem találtam, bár ők meghallották. Mintha egy ember lett volna az egész csapat eltűntek a nappaliba, mi pedig ketten maradtunk az előszobába.

-Szia.- suttogta.

-Istenem.- csodáltam amíg csak lehet. Ittam a látvány, holott tudtam hogy soha többé nem lesz majd alkalmam beszélni vele.  Megálltam előtte 1 méterre, s fájdalmasan vártam. Azt akartam hogy ő tegye meg az első lépést, hogy biztos lehessek benne... még érezz valamit.

Nem kellett csak pár idegtépő másodpercet átélnünk, mivel egyből hozzám simult. Szorosan fogtam, s a hajába temetem az arcom. Beszívtam az eper illatot, ez az a parfüm amit mindig használt. Imádom.

-Hiányoztál.- súgtam a fülébe, és éreztem ahogy kirázza a hideg. Görcsösen fonta át karját a nyakamon, és szorított magához. Így álltunk percekig, majd elhúzódott.

-Sajnálom.- sütötte le a szemét. Álla alá nyúltam hogy a szemembe tudjon nézni.

Végig simítottam puha arcán, míg másik kezemmel egy kósza tincset tűrtem füle mögé. Lehunyta a szemét, és úgy élte át minden másodpercét érintéseimnek. Nem bírtam magammal, már nagyon a szakadék szélén álltam.

-Az életemnél is jobban szeretlek.- egy puszit nyomtam füle mögé, majd az álla vonalára, végül szája sarkába. Homlokomat az övének támasztottam, majd hagytam hogy a gyors légzésünk miatti mozgás egymáshoz érintse ajkainkat. Nem akartam letámadni, de nem is akartam elhalasztani az alkalmat.

Lassan nyomtam ajkaimat az övéire, ezzel is kihasználva a nekünk szánt időt. Meghúztam egy kicsit alsó ajkát, ezáltal szabad utat nyerve. Nyelvem lágy táncra hívta az övét és csodálkoztam hogy nem utasított el.

Repülni tudtam volna az örömtől, és a szívem hevesen vert. Kezét felvezette a mellkasomhoz és belemarkolt a lazán logó ingembe. Dereka köré fontam az egyik karom, míg a másikkal a hajába túrtam, ezzel is közelebb húzva magamhoz. Ha ez még lehetséges.

-------------------------------------------------------

Hello Mindenki!

Vegyes érzelmek és késés... ez ami tükrözi az írást. De azért remélem olvasható, és tetszik. Igazából kétféle irányba kanyarodhatna a történet, amin még rettentően sokat gondolkozok.
Írjatok véleményeket, az sokat segítene, és köszönöm a feliratkozásokat ♥